Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

58 NATURA SOMOGYIENSIS nyát kifejezetten korlátozta a fő táplálék-forrás (90%); a mezei pocok és a vízipocok ál­lománycsökkenése. A mezei nyúl állománycsökkenése esetén nőtt a hermelin és a többi predator közötti kompetíció, a pocokfélék adta forrás kiaknázása érdekében (ERLINGE 1983). Egy másik kísérletben ERLINGE (1977) azt tapasztalta, hogy az őszi időszakban a territóriumot birtokló hímek és nőstények elűzték az azonos ivarú egyedeket a területük­ről. A talajszint alatt is gyakran vadászó, kisebb testméretű nőstények gyakran kiaknáz­ták a hímek territóriumának egy részén a rendelkezésre álló lehetőségeket. A kifejlett hí­mek domináltak a nőstények valamint a fiatal hímek felett, melyek csak a hímek territó­riumának külső területeit foglalhatták el. A fiatal nőstények leggyakrabban a születésük helyén maradhattak egész életükben. A fiatal hímek ősszel és télen még jórészt a szüle­tésük helyén maradtak, de tavasszal nagy távolságokra is elmozdultak. Ebben az idő­szakban a hímekre növekvő mozgási aktivitás voltjellemző, mely a szaporodóképes hím territóriumára is kiterjedt. A hímek védték territóriumuk határait. A vizsgálat bizonyítot­ta a szagjelek, valamint az akusztikus és vizuális jelek fontosságát a territórium védel­mében. Territórium foglalást követően a területvédő magatartás elsősorban a táplálkozá­si kapcsolatok szempontjából volt jelentős. Egy svájci vizsgálatban a leggyakrabban előforduló táplálékot pocokfélék alkották, közülük is leggyakrabban Microtus fajok és vízipocok fordult elő (DEBROT et al. 1984). Lengyelországban, erdei élőhelyen a hermelin táplálékának 78%-át kisemlősök (bio­massza: 83%), a fennmaradó részt békák alkották (JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI 1998). A kisemlősökön belül a pockok szerepe volt meghatározó. Az erdei pocok előfor­dulási gyakorisága 39%, az egyéb pockoké 11%, a sárganyakú erdeiegéré 28% volt. Az Új-Zélandra behurcolt hermelin gyomortartalom vizsgálata során azt tapasztalták, hogy táplálékának döntő részét kistestű madarak és rágcsálók alkotják (KING et al. 1996). A fenti vizsgálatokban tehát a hermelin fő táplálékát saját testsúlyánál kisebb, vagy ahhoz hasonló préda alkotta. Azonban Angliában kora nyári (pontosabban májustól júliusig tar­tó) időszakban, apróvadas, dombvidéki, mezőgazdasági területeken ennél jóval nagyobb méretű préda fajok gyakori elejtését is megfigyelték a hermelinek csapdázásával és a gyomortartalom vizsgálatával (TAPPER 1976). A kutató szerint a nyár eleji táplálékot 56%-ban nyúl, 19%-ban kistestű madarak és 7%>-ban tyúkalakúak alkották. Mindössze a fennmaradó néhány százalékban fordultak elő rágcsálók. Hasonlóan magas arányú (31, ill. 41 %) kora nyári süldőnyúl, illetve nyúlfióka fogyasztást tapasztalt szintén Angliá­ban DAY (1978). A fentiekből is látható, hogy a hermelin képes alkalmazkodni az élőhe­lyi adottságokhoz. Tápláléka az élőhelytől függően lényegesen eltérhet. A továbbiakban a dél-dunántúli vizsgálatok eredményét ismertetetem. A hermelin táplálék-összetétele A hermelin táplálék-összetétel vizsgálatát a Fonói halastó körzetében és a Lankóci­erdőben végeztem. A két terület vegetációja lényegesen eltért egymástól. A Fonói tó körzetében, a vizsgálati időszak első négy évében (I. és II. időszak) a her­melin a halastó északnyugati területrészén, változatos élőhelyeken fordult elő (84. ábra), ahol erdő, szántó, vadföld, kaszálórét, magas sasos és bokorfüzes egyaránt megtalálható volt. A vizsgálat II. időszakának végére a tómederben és a réten a gyomtársulások ural­kodóvá válásával, a csatlakozó vizes élőhelyek degradációjával, a vadföld gazdálkodás megszűnésével a korábban ideális élőhely a hermelin számára alkalmatlanná vált. A vizsgálat III. időszakában a területen a mintagyűjtés sikertelen volt. Hermelinek újbóli jelenlétét 1998-tól lehetett észlelni a tóparti cseres-tölgyes erdőben. A vizsgált területen a hermelinek közvetlen megfigyelése és nyomhatározása is megtörtént. A Lankóci­erdőben a hermelin ürülékek gyűjtését a Dombó-csatorna mentén és az égeresben veze­tő utakon végeztem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom