Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 59 A hermelin domináns tápláléka minden évszakban kisemlősökből állt (35. ábra, 10. melléklet) a Fonói tó körzetében és a Lankóci-erdőben egyaránt. A Fonói tó körzetében élő hermelin táplálékában a kisemlősök legnagyobb gyakori­sággal téli időszakban (71%) fordultak elő (35. ábra, 10. melléklet). Bár leggyakrabban a sárganyakú erdeiegér (23,5%) szerepelt a táplálékban, összességében a legfontosabb­nak mégis a pocokfélék (35%) bizonyultak. Ezek közül a mezei pocok (15%) volt a leg­gyakoribb táplálék faj, de előfordult vízipocok és erdei pocok fogyasztása is. Mezei nyúl mindössze egyetlen esetben szerepelt táplálékként. A hermelin téli táplálkozásában a madarak jelentős szerepet töltöttek be, a táplálék negyedét (26,5%) alkották. Leggyak­rabban kistestű énekesmadarak fogyasztása fordult elő. Tavaszi időszakban a télihez képest csökkent a kisemlős fogyasztás (54,5%) és meg­változott a táplálék faji összetétele is. Lényegesen csökkent az erdeiegerek és nőtt a po­cokfélék szerepe. A mezei pocok tette ki a hermelin táplálékának közel harmadrészét (29%>). A táplálékban ritkán előfordultak cickányfélék is. Tavasszal a madarak szerepe lényegesen megnőtt, a táplálék több, mint harmadrészét kistestű énekesmadarak, vala­mint kisebb részben madártojások alkották. A rovartáplálék szerepe a téli időszakhoz ké­pest nőtt, melyben futóbogarak és darazsak fordultak elő. Tavasz Nyár-ősz Fonói tó körzete Tél-tavasz Nyár-ősz 35. ábra: A hermelin tápláléka mezőgazdasági és erdei területen Megjegyzés: H.+K. = hüllő és kétéltű együtt; tömör oszlop jelzi a relatív gyakoriság­és üres oszlop a biomassza számítás alapján kapott értékeket Tél %

Next

/
Oldalképek
Tartalom