Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

122 NATURA SOMOGYIENSIS hoz, valamint a préda súlya és jellemző élőhelye szempontjából a nyesthez és a nyuszthoz is. Táplálkozási niche-e széles, ami azt jelzi, hogy képes alkalmazkodni a különböző típusú élőhelyek feltételeihez, de a faj érzékenységét jelzi, hogy tápláléka a vizsgált fajok között a leginkább egyhangú. A lakott területen élő nyest táplálék-összetétele alapján elkülönül a többi ragadozó emlőstől. Ebben az ember környezetében megtalálható táplálékforrások (háziállatok, rágcsálók, gyümölcsök, hulladék) kihasználása játszik közre. A mezőgazdasági környezetben élő nyest tápláléka a többi kis- és közepes testméretü ragadozó faj táplálékához nagy hasonlóságot mutat. Kiváló alkalmazkodó képessége és széles elterjedése miatt a nyest nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé. Az erdőlakó nyuszt táplálékában minden évszakban a kisemlősök dominálnak, a madárfogyasztás csak nyáron számottevő, de ekkor is csak másodlagosan fontos. Tápláléka nagyban hasonlít a vele életközösséget alkotó, szintén sokféle táplálékot fogyasztó rókáéhoz. A nyuszt természetvédelmi megítélésekor tehát figyelembe kell(ene) venni, hogy az erdők madárállománya valóban a nyuszt jelenlétének köszönhetően csökken-e, vagy abban más, fontosabb tényezők (pl. erdőgazdálkodás) játszanak közre. Az eredmények magukért beszélnek. A borz határozottan elkülönül a többi szárazföldi ragadozótól táplálkozási szempontból. Tekintve, hogy gilisztával és kétéltűekkel táplálkozik, préda fajai igen kis súlyúak. Táplálkozási niche-e a vizsgált fajok között a legkeskenyebbek közé tartozik. E szerint táplálék specializáció jellemző rá. Azonban a különböző élőhelyeken más-más táplálékforrásokat képes hasznosítani, ami viszont azt jelzi, hogy a borz táplálkozásában jó alkalmazkodóképességgel rendelkezik. A faj természetvédelmi és gazdasági megítélése tehát nem lehet általános (egységes) az ország különböző területein. Állományváltozását folyamatosan nyomon kell követni és szükség esetén (akár régiónként) vadászatát fel is lehet függeszteni. A róka és a vizsgált kis- és közepes testméretű szárazföldi predator fajok között jelentős versengés tapasztalható a táplálék-források hasznosításáért. A sakál és a róka közötti táplálkozási kapcsolat lényeges szempont a sakál ökológiai szerepének értékelésekor. Az eredmények azt mutatják, hogy élőhelytől és időszaktól függetlenül kiemelkedően nagymértékű hasonlóság tapasztalható a sakál és a róka táplálék-összetétele és táplálkozási szokásai között. Ugyanakkor különbség tapasztalható a sakál hazai elterjedésének peremén és központjában élő sakálok között (hasonlóképp a két terület rókái között is). Ez azt jelzi, hogy az élőhelyi adottságok nagyban megszabják ezen predátorok táplálkozási szokásait. Mindkét faj jól tud alkalmazkodni az élőhely adta lehetőségekhez, miközben jelentős arányú dögfogyasztás, vagy szélsőséges kisemlős fogyasztás is előfordulhat. A sakál tápláléka lényegesen eltér a nagyragadozókétól, testmérete és vadászati stratégiája a farkas és a vörösróka között áll, de inkább a rókához közelít. A táplálék-összetétel, a préda mérete és élőhelye, a táplálkozási niche-szélesség és a niche-átfedés előzetes vizsgálata alapján megállapítható, hogy a Magyarország déli területeire visszatelepült, közepes testméretű aranysakál táplálkozási szempontból hasonló ökológiai niche-t tölt be, mint a vörösróka.