Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 109 Az aranysakat préda fajainak súlya és jellemző élőhelye Az aranysakál jellemzően 50 g-nál kisebb súlyú prédát fogyasztott. A faj hazai elterjedésének peremén ennek aránya összesen 71%), az elterjedési központjában pedig 94% volt (75. ábra) A Mike-Csököly körzetében élő sakál téli-koratavaszi időszakban vizsgált táplálékában jelentős volt a 300 g feletti préda gyakorisága is (29%o), melybe főként elhullott nagyvadak tartoztak. A Kétújfalu körzetében élő sakál az 50 és 300 g közötti súly tartományba tartozó fajokat l%>-ban, a 300 g feletti prédát pedig 5%>-os arányban fogyasztotta. A sakálok élőhelytől függetlenül, szinte kizárólag (98%-ban) talajszinten élő prédával táplálkoztak (75. ábra). 75. ábra: Az aranysakál prédaválasztása a zsákmány súlya és jellemző élőhelye szerint Az aranysakál táplálkozási niche-szélessége A faj hazai elterjedésének peremén élő egyedek téli-tavaszi táplálkozási niche-szélessége (5,19) kétszerese volt (76. ábra) az elterjedési központban élő sakálénak (2,7, illetve 2,56). Ez azzal függ össze, hogy a peremterületen élő sakál tápláléka kiegyenlítettebb volt a fő táplálék csoportok százalékos megoszlása alapján. A központi területen élő populáció táplálékának döntő részét kisemlősök alkották, ennek köszönhetően szűk volt a táplálkozási niche-szélességük. Az adatok alapján a peremterületen inkább generalista, míg a központi területen „kisemlős specialista" táplálkozásmód jellemezte a fajt. 76. ábra: Az aranysakál táplálkozási niche-szélessége a faj elterjedésének peremén és központjában Megjegyzés: a tömör oszlop jelzi a relatív gyakoriságot, az üres oszlop a biomassza számítás alapján kapott élrtéket