Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

108 NATURA SOMOGYIENSIS az év többi részében jelentősége elenyésző volt (0,5% alatt). A terület fácánállománya a jelenlevő predator fajok ellenére is erőteljes, gyarapodó, mivel ezek számára sokkal könnyebben hasznosítható, rágcsálókból álló táplálék-forrás áll rendelkezésre. Hüllők, kétéltűek és halak, bár előfordultak a sakál táplálékában, nem játszottak fontos szerepet. Leginkább a tavaszi kölyöknevelés időszakában fogyasztottak belőlük. A gerinctelenek különösen tavasszal és nyáron fordultak elő a táplálékban gyakran és nagy fajgazdagsággal (73. ábra, 16. melléklet), fogyasztott biomasszájuk viszont kicsi volt (0,2-0,3%). A tavasz vége és a nyár a kölykök tanulásának időszaka; feltételezhető, hogy a vadászati módszerek elsajátításának része az alacsonyan repülő rovarok (pl. cserebogarak, sáskák) elkapása. A növények - a rókánál tapasztaltakkal ellentétben - fontosabb szerepet csak nyáron és ősszel töltöttek be (73. ábra, 16. melléklet). Fogyasztott biomasszájuk aránya azonban még a vadon termő gyümölcsök érésének időszakában is meglehetősen alacsony maradt (2-3%). A Kétújfalu körzetében élő sakál és róka tápláléka nem különbözött szignifikánsan sem a téli-tavaszi (P= 0,934), sem a nyári-őszi időszakban (P= 0,722). Az aranysakat kisemlős preferenciája A kisemlős táplálék-forrás felmérése Kétújfalu körzetében 2001. októberében, parlagföldön és erdőben zajlott (részletes leírás az anyag és módszer fejezetben található). A vizsgált parlagterületen, a kisemlősök legkisebb ismert egyedszáma alapján számított biomasszája 5,66 kg és az erdőben 3,25 kg volt hektáronként. A kisemlős fajok százalékos megoszlását a 74. ábra szemlélteti. Az aranysakál a mezei pockot kifejezetten preferálta (E~ 0,326). Ez azt jelenti, hogy a környezetében rendelkezésre álló kisemlős forrásból nagyobb arányban fogyasztotta, mint annak a készleten belüli részaránya, vagyis kereste ezt a préda fajt. Ezzel szemben 74. ábra: A kisemlős fajok biomasszája Kétújfalu körzetében (2001 ősz) Jelmagyarázat: CLE - mezei cickány, AAG - erdei pirókegór, AFL - sárganyakú erdeiegér, ASY - közönséges erdeiegér, CGL - erdei pocok, MAR - mezei pocok az erdei pocok (E~ -0,766) és az erdeiegér (Е,=0,587) fajok preferencia indexe negatív. A főként erdei élőhelyhez kötődő kisemlősök esetén tehát jellemző a mellőzés. A preferencia indexek, valamint a két élőhely típus lényegesen eltérő fajösszetétele alapján megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a sakál elsősorban a nagyobb rágcsáló sűrűségű, nyílt területen szerezte zsákmányát, mint az erdőben.