Ábrahám Levente: Vegyes tanulmányok - Natura Somogyiensis 3. (Kaposvár, 2002)
Körmendi Sándor - Lanszki József: A Duna-Dráva Nemzeti Park különböző vizes élőhelyeinek kvalitatív zooplankton vizsgálata I. Rotatoria fauna - Investigation of Zooplankton from different water bodies of Duna-Dráva National Park.I. Qualitative investigation of Rotatoria fauna.
8 NATURA SOMOGYIENSIS 1. táblázat: A vizsgált élőhelyek és koordinátáik Községhatár Víztípus Keleti hosszúság Északi szélesség 1. Ortilos Elő Dráva 16°53'15" 46°18'00" 2. Ortilos Artéri kavicsbányató 16°53'35" 46°17'30" 3. Somogyudvarhely Kavicsbán y ató 17°10145" 46"10'40" 4. Bélavár O-Dráva, Feltöltődött holtág 17"12'10" 46°07'10" 5. Vízvár Elő Dráva 17°13'45" 46°05'00" 6. Babócsa Rinya patak 17°21'15" 46"02'20" 7. Barcs Kisbók, mély holtág 17°30'55" 45°57'05" 8. Darány Nagyberek, Tündérrózsás-tó, 17 lí 33'25" 45°59'30" 9. Felsöszentmárton Mrtvica (O-Dráva), feltöltődött holtág 17"38'20" 45°50'55" 10. Drávasztára Bresztik, Feltöltődött holtág 17°50'00" 45°48'45" 11. Drávaszabolcs Elő Dráva 18°11'40" 45°48'45" 12. Gordisa Mattyi-tó, Holtág 18°15'05" 45°47'35" A mintavételi helyeken 20-100 dm 3 vizet szűrtünk át 25 um szembőségű planktonhálón, majd a mintákat azonnal formalinnal rögzítettük és tartósítottuk. A helyszíneken megmértük a vízhőmérsékletet, pH-t és vezetőképességet, mely adatokat a mintavételi jegyzőkönyvbe vezettük. A kerekesféreg fauna kvalitatív és kvantitatív analízisét 5-10 ml térfogatú almintákból négyzetrácsos számlálókamrában végeztük. A nehezen meghatározható fajokat az almintából történő kiemelés és preparálás után azonosítottuk BANCSI (1986) módszerével. A fajmeghatározásokat BANCSI (1986, 1988), BARTOS (1959), KOSTE (1978), KUTIKOVA (1970) munkái alapján végeztük. Az egyedszám, biomassza eredmények és a kutatás statisztikai feldolgozása (diverzitás,egyenletesség, hasonlóság, stb.) a zooplanktont alkotó Cladocera és Copepoda rákcsoportokkal együtt egy későbbi publikáció tárgyát képezik. A vizsgálatok eredményei A vízkémiai mérések szerint a legalacsonyabb pH és vezetőképesség (össz-só) értékeket a Barcsi Borókásban, míg a legmagasabbakat a holtágakban mértük. Megfigyelhető valamennyi mintavételi helyen az értékek ingadozása, ami a csapadékos időjárással öszszefüggő hígulási és/vagy bemosódási folyamatokra, sőt vízszennyezésekre is utalhat. A vizsgált állóvizek a trofitás szempontjából lényegesen különböznek. A kavicsbánya tavak oligo-mezotróf, míg a holtágak eu-politróf vizek (2. táblázat). A Rotatoria fauna kvalitatív vizsgálata során összesen 75 taxont találtunk. A legalacsonyabb fajszám a Drávából és a Rinya patakból, míg a legtöbb a holtágakból került elő. Meglepő a kavicsbányatavakban a viszonylagos fajgazdagság, és a Barcsi Borókás vizeiben (Darány)az alacsony fajszám (3. táblázat). A vízterekben meghatározott fajok döntő többsége kozmopolita, euriök faj (ILLIES 1978). Csupán néhány taxon tekinthető ritkának a hazai faunában (pl. Brachionus diversicornis homoceros, B. quadridentatus mehleni, Trichocerca vernalis). A vizsgálatok alapján több melegsztenoterm taxont találtunk (pl. Brachionus falcatus, B. diversicornis, Filinia opoliensis). Az euplanktonikus fajok aránya nem éri el a 40%-ot, a többi a metafitonban illetve a bentikus élőhelyeken él. A szaprobiológiai indikáció, vagyis a vi-
