Gyökerek (A Dráva Múzeum jubileumi tanulmánykötete, Barcs, 2009)

Tanulmányok a várostörténet köréből - Rózsás Márton: A polgári művelődés terei Barcson a 19. sz. derekától a II. világháborúig. (II. rész)

RÓZSÁS MÁRTON A POLGÁRI MŰVELŐDÉS TEREI BARCSON A 19. SZ. DEREKÁTÓL A II. VILÁGHÁBORÚIG NYOMDÁK, SAJTÓ NYOMDÁK A könyv, mely az utóbbi évezredben a kultúra terjesztésének egyik legfontosabb eszköze volt, valószínűleg csak a 18. század végén kezdett jelentősebb számban megjelenni Barcson. Ez a tendencia nyilván nem különbözhetett lényegesen az ország más, hasonló nagyságú településén lejátszódott folyamatoktól, hisz ez idő tájt az írás-olvasás képességével a kisebb településeken többnyire csak a jegyző, a pap, az orvos rendelkezett - már ha voltak egyáltalán ilyenek a faluban. Ha a 18. század derekáról fennmaradt összeírásokat vizsgáljuk, némi betekintést nyerhetünk a korabeli falusi „intelligencia" műveltségi szintjébe is. Egy, Mária Terézia által elrendelt úrbéri összeírás alapján vizsgálható, hogy a mezővárosi és falusi elöljárók milyen mértékben tudtak írni, ezzel együtt nyilván olvasni is. Ennek alapján megállapítható, hogy Somogy megye a maga 3% alatti arányával a sereghajtók között kullogott." Joggal feltételezhetjük, hogy ebből a sorból Barcs sem lógott ki, mivel az 1767-es barcsi urbárium 8 helyi aláírója (köztük a bíró is) csak keresztet tudott húzni a neve mellé."

1 Adataink szerint Barcson már az 1700-as évek első felében volt valamiféle elemi oktatás, de ekkor még a babócsai tanító járt át évente egy-két hónapot tanítani.

4 Ez valószínűleg a téli hónapokban történhetett, amikor a mezőgazdasági munkák szüneteltek. Bár a Mária Terézia által 1777-ben kiadott tanügyi rendelet, a „Ratio Educationis" előírta a 7-13 év közötti gyermekek iskoláztatását, mégis, a családok alig járatták iskolába gyermekeiket, mivel a gazdasági 1 Tanulmányunk második részében a sajtó, színház, zene, mozi és a képzőművészet helyi művelődésben betöltött szerepéről szólunk. 2 Benda 1977. 128-129. 3 Barcs urbáriuma. 1767. MOL P. 623. Széchényi es. lt. 243. es. IV. 30. D. 4 Ebben az időben Barcs még a babócsai anyaegyház filiáléja volt.