Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Rózsás Márton: A polgári művelődés terei Barcson a 19. sz. derekától a II. világháborúig. (I.rész)

nem alkotott hitközséget, ünnepeiket a Dráva túlpartján, Verőcén tartották meg. A Gyöngyösmelléki Izraelita Hitközség 1848-1883 közt vezetett születési anyakönyvében számos barcsi vonatkozású bejegyzést találhatunk.

105 Ezeket vizsgálva úgy tűnik, hogy a 19. sz. közepén még csekély számú barcsi zsidóság a gyöngyösmelléki hitközséghez tartozott.

106 Az anyakönyvből kiolvasható adatok igazolják azt a helyi hagyományt, hogy az első zsidó betelepülők a Kremzir és a Fried családok voltak. Az említett anyakönyvben 1850/54-ben megtaláljuk a barcsi illetőségű Kari Kremzir két fiú gyermekének születési bejegyzését, 1851ben pedig Wilhelm Fried kereskedő neve is feltűnik. A továbbiakban az ugyancsak ismert barcsi zsidó családok (Weis, Herzog, Spitzer, Krausz, Dorner, Schlesinger stb.) őseinek neveit is megtalálhatjuk az anyakönyvben. Az önálló hitközség létrejöttének kezdete nagy valószínűséggel köthető ahhoz a lépéshez, melynek során 1883-ban a Kremzir Károlytól bérelt épületben iskolát és imatermet hoztak létre.

107 1890-ben (?) a temetkezések során tevékenykedő Chevra Kadischát (Szent Egylet) is létrehozták.

108 A fokozatosan megerősödő zsidóság 1899-ben felépíttette impozáns zsinagógáját és új iskoláját.

109 Ettől kezdve az izraelita közösség fél évszázadig az egyre inkább városi arculatot öltő Barcs egyik meghatározó elemévé vált. Nem csak gazdasági potenciálja, de aktív közéleti szerepvállalása, iskolája, egyesületei és mecénási tevékenysége révén is méltán nevezhetjük a kialakuló polgárság „derékhadának" e közösséget.

110 1880-ban 257, 1890-ben 491, 1900-ban 541, 1910-ben 682, 1920-ban 602, 1930ban 493, 1941-ben pedig 316 izraelita vallású polgára volt a településnek, ami az összlakosság 4-9 %-át jelentette. A 30-as évek gazdasági válsága következtében fokozatosan leépülő iparral és kereskedelemmel együtt vándorolt el a zsidó nagyés középpolgárság, a kereskedőréteg viszont a zsidótörvények megszorításai közepette a II. világháborúig még fenntartotta üzleteit. Magyarország német 105 Dráva Múzeum Adattára 1252-2002. Másolat. 106 Rabbi nem volt Barcson, az istentiszteleteket a nagyatádi, szigetvári, kaposvári vagy a pécsi rabbi tartotta. Főkántora viszont volt a hitközségnek, Heilpern Lázár személyében. 107 Az Izr. Hitközség elnöke 1888-1896 közt Domer Samu, 1897-1906 közt Deutsch Izidor, majd Klein József, Dr. Bing Ernő, Domer Andor és dr. Fuchs Ferenc voltak. 108 Bizonytalan dátum, több forrás ellentmondó időpontokat jelöl meg. - A Chevra Kadisa karitatív tevékenységet is folytatott, rendeztek bálokat és estélyeket jótékony céllal. Elnöke 1895-től Deutsch Izidor, majd Weisz Jakab és Krausz László. „Purim bál" Barcs és Vidéke. 1896.03.08. -„A Chevra Kadisa társas vacsorája" Uo. 1897. 02.21. 109 Mindkét épületet helyi építési vállalkozó építette, barcsi mesterek közreműködésével. A zsinagógába már 1912-ben bevezették a villanyt. 110 A Barcs és Vidéke c. hetilap sok számában találhatunk tudósításokat egyesületeik tevékenységéről, aktivitásuk különösen 1895-1909 között volt szembetűnő.