Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007
Dr. Kéri Nagy Béla: Barcs – Krím-félsziget – Barcs. Életkép Márkus Sándor oroszországi hadifogságából, 1944. december – 1948. július
Dr. Kéri Nagy Béla: Barcs - Krím-félsziget — Barcs. Életkép Márkus Sándor oroszországi hadifogságából ban általánossá vált, különösen, ha összehasonlítjuk az ellátás színvonalával. Az egészségtelen, veszélyes munka tilalma az oroszoknál szóba sem jöhetett, mivel e tilalmat a szovjetek által el nem ismert genfi egyezmény írta elő. A szovjetek saját, nyugatról hazatért foglyaikat is hasonló bánásmódban részesítették. Az elvégzett munka díjazását is csak 1947 után, a békeszerződés ratifikálását követően vezették be. A kapott bérből levonták az ellátási költségeket, a lakbért, a ruha és az élelmezés díját. A fennmaradt összeg került kifizetésre, amiből a közeli állami elárusítóhelyen némi lehetőségük nyílt élelemszerzésre. Hazabocsájtáskor a magyar foglyokat elszámoltatták, a különbséget kifizették nekik. A kapott pénzen azonban áruhiány miatt vásárolni sem lehetett, és hazahozni sem engedték. A külvilággal való érintkezés lehetősége meglehetősen gyér és esetleges volt. A családok sokáig semmit sem tudtak hozzátartozóikról, mivel a foglyok nyilvántartása a túlzott szovjet bürokrácia miatt késett. Az oroszok általában elutasították a foglyok felkutatási kérelmeit, mert tartózkodási helyük az előző okok miatt a hatóságok előtt ismeretlen volt. Fegyelmi és büntető ügyekben is könnyebb helyzetben volt a Szovjetunió. Nem volt kötelező számára a civilizált eljárási szabályok alkalmazása az előzőekben már említett genfi egyezmény el nem fogadása miatt. Ezért az oroszok saját fegyelmi és büntetőgyakorlatukat alkalmazták. ' A szökési kísérlet közben elfogott foglyokat legtöbb esetben agyonlőtték. A lakosság és a hadifoglyok kapcsolata általában jónak minősíthető. A védtelen és kiszolgáltatott foglyok megalázását a lakosság sajnálattal nyugtázta. Barátságosan viselkedtek, különösen az idősebb korosztály. Gyakran saját szegénységüket és nyomorukat osztották meg egymás között. A keleti és a nyugati hadifogság közötti leglényegesebb különbség mégis a hazaszállítás időpontjában jelentkezett. A nyugati hadifogság annak ellenére, hogy a fegyverszüneti egyezményekben erről nem intézkedtek, még a békeszerződés aláírása előtt befejeződött. A keleti foglyok, többszöri felesleges halogatás után 1948 nyarától, nagyabb csoportokban 1949 őszétől, vagy azt követően jöhettek haza. Az elítélt hadifoglyok csak Sztálin 1953-as elhalálozása után, amnesztiával szabadulva térhettek vissza. A hadifoglyok szenvedéseit a hatalom sokáig „elfelejtette". Több évtizeddel később ugyan kaptak végkielégítést, kárpótlást, de ezt sajnos a legtöbbjüka hadifogságban elszenvedett testi és lelki sérülései miatt - már nem érhette meg. 11 Részletesebben: Rónai 1990, Gábor 1980, Rózsás 1980. 248
