Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései tudjak helyezkedni, így én is jelentkeztem a pénzügyőrségre, ahova a felvételi vizsga után fel is vettek. Leszerelés után közvetlen Pestre mentem a pénzügyőriskolába, ahol elkezdtük a tanulást, amit Karácsonyra már be is fejeztünk. Úgyhogy engem kineveztek a szekszárdi igazgatóságra, a nagydorogi szakaszra. Ott ismerkedtem meg Virág Jóskával, aki a végén a sógorom lett. Parádi József pénzügyőr igazolványa, 1941. Nagydorog dohánytermelő vidék volt, és a pénzügyőrségnek a dohánytermelőkkel volt a legtöbb dolga: De mást is ellenőriztünk: pálinkafőzést, ásványolaj fogyasztókat, italboltokat, italüzleteket, mert abban az időben mindezek állami egyedárusági termékek voltak. Nagydorogon egy nagy családi ház volt a laktanyánk. Ebben volt négy szoba, konyha, ebédlő, fürdőszoba. Általában heten-nyolcan szoktunk nőtlenek lakni. Úgyhogy közös konyhát vezettünk. Volt egy szakácsnőnk, később egy férfi szakácsunk. Ezek főztek, bevásároltak. Nekünk be kellett fizetni egy bizonyos összeget, de abból sok visszatérítést kaptunk, mert sok nagygazdaság volt a körletben, és akik dohánytermelők voltak, azoktól sokszor kaptunk zöldségfélét, nyulat, fácánt, volt, hogy egy egész hízót, és ezzel lényegesen olcsóbbá tették az étkezésünket. Akkor még gyalog vagy kerékpárral jártuk be a körzetet ellenőrzés végett. De akkor még fiatalok voltunk, és szórakoztunk utána, nem számított, hogy mennyit gyalogolunk. Volt, hogy 30 km-t is gyalogoltunk egy nap. Utána buliztunk, szórakoztunk, sokszor túlzásba is vittük a kicsapongó életet. Sokszor 195