Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései fegyveres alakulathoz nem méltó módon viselkedtünk. Ez abban nyilvánult meg, hogy nagyon sokat mulattunk, részegeskedtünk különféle kocsmákban. Sokszor kocsival kellett hazahozni bennünket. Mindezen okok mögött az állt, hogy nem volt nálunk fegyelem. 8-9-en voltunk fiatalok, és szabadidőnkben lényegében azt csinálhattunk, amit akartunk. Uzdon élt egy volt pénzügyőr, aki gazdasági vezető volt az ottani nagybirtokon. Megbeszéltük vele, hogy amikor nincs otthon, az ottani szőlősbirtokát igénybe vehetjük, a pincekulcsot pedig egy előre megbeszélt helyre teszi el. Mi ki is használtuk ezt a lehetőséget. A mulatozás végeztével saját erőből nem tudtunk hazajönni, úgy kellett hazahozatni bennünket. Közben a háború folytatódott. 1940-ben volt az erdélyi bevonulás, utána pedig a délvidéki. A behívókat hordták a katonáknak. Nekem is küldtek párszor, de a pénzügyőrség felmentett.

18 Még pénzügyőr koromban, 1940-ben ismertem meg a menyasszonyomat. Virág Jóska elhívott a szülőfalujukba, Rétszilasra, Fejér megyébe, a búcsúra, október harmadik vasárnapján és ott mutatta be menyasszonyjelöltként a menyasszonyának a húgát. Amint megláttam a leendő feleségemet a nagybátyja főgazdatiszti hintajában, egyből beleszerettem. Amolyan szerelem első látásra volt, de ez igaz volt az ő részéről is. Körülbelül egy évig udvarolgattam a lánynak, és 1941 Karácsonyán megtartottuk az eljegyzést közösen Virág Jóskáékkal, mivel Jóska a menyasszonyom testvérét jegyezte el. Az eljegyzésre a szüleim is eljöttek. Akkoriban az állami alkalmazottak csak rangban hozzá illő nőt vehettek el feleségül. Még a szekrénybe is benéztek, hogy meg van-e a lány kelengyéje. A szemlész kijött, és megnézte. О volt a járási székhelyen a pénzügyőri szakasz vezetője. Felettese volt a megyei parancsnok, a felügyelő. A szemlész ellenőrizte a kelengyét, és jelentette tovább. Csak az nősülhetett a pénzügyőrségnél, aki elért egy bizonyos rangfokozatot. Voltak nálunk már 10 éve olyan fiatalemberek, akik még nem nősülhettek. Én 1942-ben már fővigyázó lettem. Ekkor már nősülhettem. A hadifogságom kezdetén még nem lehetett tudni rólam semmit, ezért a sógorom (Virág Jóska) öccse kezdett el udvarolni a menyasszonyomnak és el akarta venni őt feleségül. A sógor szülei reformátusok voltak, a menyasszonyom és a szülei pedig katolikusok. Ekkoriban még mindig jelen volt a vallási ellentét a felekezetek között, és a sógor anyja kijelentette, hogy - Virág Jóska menyasszonyára célozva - katolikusból egy is elég a családba. Abban biztos vagyok, hogy a menyasszonyom férjhez ment volna, ha lett volna rendes kérője. A katonai mozgósítások alkalmával behívott tartalékosok nagy részét leszerelték, miután befejeződött a katonai akció (felvidéki, erdélyi, délvidéki bevonulás). 196