Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései tüzérséget és a gyalogságot átszállítsuk a Dunán a Fölvidékre. Oda is értünk Nyergesújfaluba, és reggel elkezdtük a kikötő hídrészt készíteni. Nem híd lett csinálva, hanem pontonokon fektettünk le, de kikötő hídrészt kellett csinálni. Sehogyan sem sikerült, mert Nyergesújfalunál olyan gyár volt, azt hiszem palagyár, hogy az abból kifolyó szennyvíz olyan kemény talajt hozott létre a Duna partján, hogy nem tudtuk a vascsöveket leállítani a vízbe, mert mindig elcsúszott. Kínlódtunk vele, már a gyalogság és a tüzérség is át szeretett volna kelni, de mi még mindig nem voltunk készen. Erre én levetkőztem, csákánnyal bementem a vízbe, és előkészítettem a helyet, úgyhogy utána hamarosan kész lett, és lehetett szállítani a gyalogságot és a tüzérséget. Az átszállítás után a tevékenységünk itt már be is fejeződött. Utána még átmentünk Fölvidékre gyalog, az esztergomi hídon, de különleges feladatunk már nem volt. Magyar honvédek vonulnak be egy visszacsatolt városba a bécsi döntés után A katonaságot élveztem, annak dacára, hogy nagyon nehéz munkát végeztünk. Nem éreztem soha, hogy elfáradtam volna, pedig az utászoknak kemény dolga volt. Időnk nagy részét lefoglalta a győri Kis-Dunán való gyakorlatozás. Évente egyszer került sor a sebes-vízi kiképzésre, amire Kisbodán, - Medvével szemben - került sor. A feladatok eléggé kimerítőek voltak, estefelé azonban még képesek voltunk birkózni is egymással. 1939 őszén, a leszerelés előtt tudomásunkra jutott, hogy a pénzügyőrségre már felvesznek négy polgárival is, mivel a Fölvidék visszakerült, és több pénzügyőrre volt szükség. Azelőtt csak érettségizett embereket vettek fel. Tekintettel arra, hogy leszerelésem után nem sok esélyem volt arra, hogy a szakmámban el 194