Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései lefoszlott róla, egy újabb hurkatöltésnél belekeverte a töltelékbe. De a legroszszabb az volt, hogy a felesége rosszul főzött, én pedig náluk étkeztem. A lányát viszont elvettem volna. Később a hentes feladta a mesterségét, és zöldségkereskedő lett Pécsen. A háború után a pécsi piacon találkoztam vele, ahol az árut szerezte be. A kéthetes hentes tanonckodásom után újra körbenéztem, hogy milyen inasnak lehetett volna elmenni. Végül Landgruber Edénél nyertem felvételt, mint villanyszerelő inas. Az elméletet egyáltalán nem tanította meg, viszont sok mindennel foglalkozott. Csináltam én vízvezetéket, ha kellett, fagylaltért szaladgáltam. Ha betért egy vevő, a kívánságát igyekezett a villanyszerelő mester teljesíteni. Ha fagylaltot kért, akkor át kellett mennem a szomszédba fagylaltért, hogy kielégítsem a vevő kívánságát. Egy alkalommal vett a gazdám egy autót, aminek rosszak voltak a gumiabroncsai. Ezeket szintén sikerült megszerelnünk. Két és fél évig tanultam a mesterséget, utána fölszabadultam, és felvettek egy másik inast. Fél évig még együtt dolgoztunk. Amikor az új inas már beletanult a mesterségbe, engem elbocsátottak. Csak olyankor hívtak be dolgozni, amikor nagyon sürgős munka volt, pl. villanyvezetékek beszerelése házakba, lépcsőházakba. Közben különböző helyeken dolgoztam: a barcsi fürészüzemben segédmunkásként, egy esetben pedig a Dráva-parti raktárakban, ahol faládákat szegeltünk össze, amibe burgonyát szállítottak Amerikába. Elég jól kerestem ebben az időben. Négy pengőt kaptunk naponta, ami nagy pénz volt abban az időben. Két nagyot halló gróf irányította a munkálatokat. Jókat nevettünk rajtuk, amikor egymással beszélgettek. Egy alkalommal sétáltam az ismerőseimmel és a két gróf előttünk ment. Az egyik a következőt kérdezte a másiktól: - Nem mész el holnap moziba? Nagyon jó filmet játszanak. - Nem, kérlek. Más elfoglaltságom van. Én moziba megyek. 1937-ben Pécsen egy villanyszerelő mesternél dolgoztam egészen addig, amíg ugyanezen évben be nem hívtak katonának. Pécsen a Boltív közben találtam magamnak munkát. Ez az utcácska a Király utcát kötötte össze az alatta lévővel. A munkaadóm egyből felhívott magához, és mondta, hogy másnap menjek be hozzá. Másnap be is mentem hozzá. О hellyel kínált engem. Én leültem, de közben elérkezett 7 óra, a munkakezdés ideje. О azt mondta, hogy üljek csak nyugodtan. Közben adott nekem olvasnivalót, amiben eléggé pikáns képek voltak, majd külön képeket is adott. Ekkor már sejtettem 22 évesen, hogy itt valami nem stimmel. Nemsokára odaült mellém, és megfogta a comA parkettagyár, az új viszonyokhoz alkalmazkodva, 1930 után ládagyártásra állt át. Mérey 1979.71. 192