Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései eset szintén a '30-as évek elején történt, de szerencsére nem velünk. Az egyik évben olyan nagy tél volt, hogy befagyott a Dráva. Akkoriban Kastélyosdombóról lovas kocsin hordták a tejet Barcsra. A befagyott Dráva jegén keresztül farkasok keltek át Jugoszlávia felől, és megtámadták a tej szállító lovas kocsit. A kocsis csak úgy tudott megmenekülni, hogy a lovak közé csapott. A következő eset nem sokkal Matuska Szilveszter 193l-es biatorbágyi vasúti merénylete után történt meg velem, amikor szigorú intézkedéseket tettek a vasúti hidak védelmében. Minden hídhoz őrt állítottak. Egy alkalommal a vasút mentén sétáltunk a barátaimmal az esti órákban. Volt nekem akkoriban egy zseblámpám, amire madzag volt rákötve. Séta közben, szórakozásból a madzagon keresztül kör-körösen lógattam a lámpát. Épp akkor járt arra egy szerelvény, ami a lámpa kör-körös mozgatására megállt. Én, az ijedtségtől azonnal elszaladtam, de a barátaim ott maradtak. Ők mesélték, hogy a vonatról leszálló vasutasok kérdezősködtek, hogy ki lehetett az, aki megállította a vonatot, de ők tagadták, hogy bárkit is láttak volna. Munkában eltöltött barcsi évek (1931-1937) Barcs a háború előtt elég forgalmas hely volt. Hajókikötővel rendelkezett, vasúti gócponttal, ahonnét hatféle irányba lehetett közlekedni. Pécs, Siklós, Nagykanizsa, Nagyatád és még Jugoszlávia felé is indult egy vasúti vonal. Két híd is vezetett át a Dráván Jugoszláviába. Egy vasúti- és egy közúti híd. Mind a két hidat lebombázták a németek a háború alatt. Közülük csak a közúti hidat hozták helyre, ahol a jelenlegi közlekedés is folyik, de a vasúti hidat nem állították vissza, úgyhogy a mai Horvátországba jelenleg Barcson keresztül nem is közlekednek vonatok. A '30-as évek elején a hatóságok három napra szóló kishatár-forgalmi engedélyeket adtak ki, amelyek Jugoszláviába szóltak. Ez azonban csak 1 -2 évig működött. 1930-ban a bátyám elvégezte a polgárit, és egy nagy élelmiszerkereskedésnél kapott állást. Irodában dolgozott. Én 1931-ben fejeztem be a polgárit. Valamilyen ipart akartam tanulni, de abban az időben ugyanúgy, mint most, olyan nagy volt a munkanélküliség, hogy még inasnak is csak nagy nehézségek árán tudtak felvenni.

16 Először mégis hentes szerettem volna lenni. Az utcánkban, a Nagyhíd utcában volt egy hentes, Standovár, akihez elmentem tanoncnak. Két hétig voltam nála, de otthagytam, mert nem tetszettek az ottani körülmények. „Fuseráló" mester volt. A disznót úgy vágta le, hogy először doronggal fejbe verte, és utána szúrta le késsel. A romlott hurkát, amikor már a bőre is 16 Barcson a gazdasági világválság később éreztette hatását, mint a dél-magyarországi megyékben, de a '30-as évek elejére a településre is begyűrűzött. - Mérey 1979. 70. 191