Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Botka János: Adatok a Barcs környéki löszkibúvások mollusca faunájához

Botka János: Adatok a Barcs környéki löszkibúvások mollusca faunájához Az 1-3. mintában a tágtürésű mészkedvelő Orcula dolium jelenléte mintegy 15-16 °C-os júliusi középhőmérsékletet jelez (HUM 2006.). Viszonylag hűvös, de nem nagyon hideg telű, kiegyenlített és kellő mennyiségű csapadékot adó, így kellő növényzet meglétét biztosító éghajlatra utal a Vitrea crystallina, Euconulus fulvus és Cochlicopa lubrica jelenléte. A Punctum pygmaeum pedig már ligeterdők, erdők jelenlétére utal. Ugyanakkor a 3 tömegfaj 79,8 %-os aránya az, ami valóban mutatja az éghajlat alapjellegét. A 4. mintától más paleoökológiai egység jelenik meg. Az egyedszám minimálisan, a fajszám azonban markánsan visszaesik. A 4. mintában a higrofil hidegtürő Succinea, Columella és Trichia mellett csak a széles ökológiai valanciájú Valloniák vannak jelen, ami az érzékenyebb fajokat érintő hirtelen és erőteljes klímaromlásra utal. Az 5. mintában a faj- és egyedszám hirtelen megnő. Ez nagyon gyors és kedvező környezeti változásra utal. A tágtürésű fajok mellett megjelenik a sztyeppéi Aegopinella púra. Érdekes, hogy fellelhető volt - valószínűleg az előző időszakból visszamaradva - a száraz hideget kívánó Vallonia tenuilabris 2 példánya is. Ezután a faj szám a 9. mintáig stagnál, az egyedszám azonban - fajonként másként — folyamatosan csökken. Ez arra mutat, hogy a fajok a fokozatosan romló feltételeket elviselik ugyan, de szaporodási sikerük csökken. A higrofil hidegtürők és a tágtürésű Valloniák mellett érdekes színfolt a meleg és száraz sztyeppi klímát kívánó Aegopinella púra jelenléte. Megtalálható a szubhigrofil, nagyobb borítottságot kívánó Vitrea és Euconulus is. A 10. mintában a fajszám az előzőekhez képest egyre csökken, de az egyedszám feltűnően megnő. A csökkenés fő oka a Val Ion iák hiánya. Helyettük megjelenik a félárnyékkedvelő, mérsékelt klímát kívánó Cochlicopa lubrica. A 11-13. minta képez újabb egységet (100-130 cm). Az egyedszám az eddigiek töredékére esett vissza, még a kifejezetten hidegtűrő fajok - Succinea, Columella, Trichia esetében is. Feltűnő, hogy a 13. minta kivételével az Aegopinella még jelen van. Ez arra utal, hogy a biotópban lehettek olyan kedvező mikroklímájú foltok, amelyek e faj számára refugiumként szerepeltek. A 14. mintában erős egyedszám-növekedés regisztrálható. A 15. mintában látható átmeneti visszaesés után ez a tendencia folytatódik és a 18. mintában csúcsosodik. A fajösszetétel is színesedik. Újra megjelenik az Orcula dolium, jelen vannak a tágtürésű Valloniák, a szubhigrofil Vitrea crystallina, az erdősülést jelző Punctum pygmaeum, és új elemként a mérsékelt klímaviszonyokat kívánó Arianta arbustorum. Ugyanakkor - a Columella edentula kivételével, amelynek 30,27 %-os aránya magasan domináns - a vele azonos igényű Succinea oblonga (8,53 %), illetve a Trichia hispida (10,68 %) erősen visszaszorul. 120