Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Botka János: Adatok a Barcs környéki löszkibúvások mollusca faunájához

Botka János: Adatok a Barcs környéki löszkibúvások mollusca faunájához Az arianta arbustorum elsősorban a folyóparti nedves galériaerdők kedvelője, a Punctum pygmaeum tágabb elterjedésű. A punctum relatíve magas aránya (9,7 %), és a tágtűrésűek térhódítása az éghajlat enyhülését és humidabb voltát jelzik. A 19. és a 20. minta (180-200 cm) leletanyaga hirtelen bekövetkező erős klímaváltozásra utal. A faj szám kevésbé csökken, mint az egyedszám. A 19. minta héjszáma csak 28 %-a a 18.nak. A különböző ökológiai igényű fajok egyaránt kis számmal vannak képviselve. Ezen belül azonban nagyobb a nyílt területet kedvelők és hidegtürők visszaszorulása. így az összlétszámon belül megnő az erdőkedvelők aránya. A montán erdőlakó Orcula dolium és a ligeterdei-erdei Punctum pigmaeum az egyedszám 20,7 %-ot a nyíltabb, de növényzeti borítottságot kedvelő Vitrea crystallina 19 %-ot mutat. A Succinea oblonga visszaszorulása (16 db, 13,2 %) aridabb éghajlatot valószínűsít. A 20. mintában a Vallonia costata kivételével az előző minta fajai jelennek meg. Tovább nő a mérsékelt hőmérsékletet és nagyobb borítottságot igénylők aránya (69 %), mint például az Orcula és a Vitrea. Csökken ugyanakkor a Punctum pigmaeum részaránya. Ujabb szakasz következik a 21-25. minták (200-250 cm) alapján. Az előző szakaszhoz képest minimálisan csökken a faj, de jelentősen nő az egyedszám. A szakaszon belüli faj számingadozás - amely az éghajleti tényezők rövid idők alatti gyors változásaira utal - alig mutatkozik meg össz-egyedszámban. Ezen belül azonban érdekes az egyes fajok egyedszámának ingadozása. Folyamatosan nő a higrofil hidegtűrő Succinea oblonga száma, ugyanakkor a hasonló igényű Columella edentula csökken, a Trichia hispida pedig stagnál. Visszaszorul az Orcula dolium, de gyarapszik a Valloniák száma. A 22-24-es minták között megjelenik a melegés szárazságkedvelő stepplakó Truncatallina cylindrica. Ez és a Punctum hiánya mutatja az éghajlat melegebbé és szárazabbá válását, az erdő visszaszorulását. A 24-25. mintákban ismét megjelenik a száraz hideget kívánó, jelenleg csak Ázsia ilyen területein élő Vallonia tenuilabris. A 26-27. mintákban (250-270 cm) a faj és egyedszám jelentősen csökken. A higrofil hidegtürők közül a Succinea oblonga kissé, a Columella edentula jelentősebben visszaszorul, ugyanakkor a Trichia hispida száma és aránya nő. Jelen vannak a nagy tűrőképességű Valloniák, a melegkedvelő Aegopinella púra és 1 db Truncatellina cylindrica. A sokszínű ökológiai spektrumot felölelő faj együttes nemcsak a klíma kicsi és finom ingadozásaira, hanem a környezet nagymérvű mozaikosságára, sokrétű feltételrendszereire is utal. A 28. minta külön egység, amelyen már jól kivehető a talajosodás. A talált négy faj nyolc egyede alapján statisztikailag nem értékelhető. 121