Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. század fordulóján a barcsi járás statisztikai adatainak tükrében

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. század fordulóján minden esetben így történt. Mindez jól szemlélteti a falu lakosságának polgáriasodottabb életformáját és jobb anyagi létfeltételeit. A tehetősebb életnívó, a megfelelőbb anyagi körülmények, a rendesebben megépített, egészségesebb belső klímájú házak eredményezhették azt is, hogy a XX. Század első évtizedében a járásban TBC miatt elhalálozott 1170 emberből csak 33 (2,8 %) volt szuloki, ami jóval alatta maradt az összlakossághoz viszonyított arányuktól. (Speciális orvostudományi tanulmányt igényelne viszont annak az adatnak a kifejtése, hogy a járásban összeírt kanyaró, vörheny és roncsoló toroklob miatti halálozások 16, 21 és 25%-a miért ebből az egy faluból került ki!) De a népszámlálási ívek nem csak születésről és halálról vallanak. Ha megvizsgáljuk a járás és Szulok írni-olvasni tudási rátáját, azt kell tapasztalnunk, hogy a polgárosultság magasabb szintje itt is visszaköszön. Közismert, hogy Eötvös minisztersége idején az 1868/38 te. által elrendezett általános tankötelezettség majd a negyven esztendő múlva az elemi oktatást ingyenessé tevő 1908/46 törvény rohamos javulást okozott Magyarország népoktatási viszonyaiban. Míg 1900-ban, a hat év feletti lakosság körében, a Barcsi járásban összességében 70,4 %-os volt a betűvetéshez értők aránya, addig ez Szulokban 82,6 %-os volt. Noha ez a mutató 1910-re a járásban 78,3 %-ra javult, Szulok még tovább növelte írni-olvasni tudó polgárainak a számát, mert erre az évre 100 felnőtt vagy iskoláskorú lakosa közül már valamivel több mint 87 mondhatta el ugyanezt magáról. A szellemi pezsgést híven tükrözi a századforduló táján működő féltucatnyi olvasóegylet, olvasókör és polgári társaskör amelyek közül az első még 1875ben alakult. A parasztpolgári öntudat és a saját érdek racionális védelme manifesztálódott a helyi ipartársulatban és a Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíj Egyletének 191 l-ben megnyitott fiókjában is. A falu foglalkozási szerkezete az 1910-es népszámlálás szerint a következőképpen festett: Az 1773 lakos 73,83 %-a -segítő családtagokkal és eltartottakkal együtt- mintegy 1309 fő alapozta megélhetését a mezőgazdaságra. A járásbeli 914 darab 10-100 kataszteri hold közé eső, megfelelő megélhetést nyújtani képes paraszti kisbirtokból 143 (15,6 %) ebben a faluban volt megtalálható! Emellett ugyan 103 1-10 kh közötti törpebirtokos családot is feljegyeztek, de a járás 5571 cselédjéből csak 64, míg 3578 mezőgazdasági munkásából (magyarán napszámosából) csupán 91 fő volt szuloki! A nincstelen agrármunkások alacsony száma kiemelkedően jó társadalmi bázis képét tárja elénk a faluból. S a törpebirtokosok kis gazdasági átlagmérete is nagyon viszonylagosnak tekinthető a szuloki mezőgazdaság és főként szántóföldi kultúra belterjes jellegének ismeretében. Szemben más területek népességével, ahol néhány hold földből gabonatermesztésre berendezkedve igazán csak nyomorogni lehetett, a 72