Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Banicz László: 20. századi kálvária – a német kisebbség kitelepítésének politikai háttere

Banicz László: 20. századi kálvária -A német kisebbség kitelepítésének politikai háttere Ez ugyanakkor azt a nemzetfelfogást is tükrözi, mely szerint az ország nem magyar anyanyelvű lakosaitól is megkövetelték, hogy a magyar nemzet tagjának tekintsék és vallják magukat. Német részről 1941 és 1945 között még számos tervezetet készítettek a délkelet európai németek teljes, illetve részleges áttelepítéséről, azonban ezeknek nem igazán volt támogatottsága a magyarországi németek körében.

31 Ezt semmi nem bizonyítja jobban, minthogy az ú.n. „Schwäbische Türkei"

32 területéről - pontosabban annak a trianoni határok közé eső részéről - viszonylag kevesen akartak német területre távozni 1944 októberében.

33 Nemzethűség, kitelepítés Az 1945 óta eltelt hatvan év alatt számos történész, és több tízezer érintett tette fel azt a bonyolult kérdést, hogy miért kellett a magyarországi németekkel szemben olyan jogszabályokat alkalmazni, melyek sem a korábbi, sem az akkori jogalkotással nem álltak szinkronban. A hazai németség kollektív bűnösségének hátterében elsősorban nemzetközi és magyar politikai, illetve gazdasági okok húzódtak meg. A Volksbund „áldásos" tevékenységének csak minimális szerepe volt abban, hogy a háború után az egész magyarországi németség a nemzetiszocializmus hazai előőrseként lett megbélyegezve. A kitelepítést alátámasztó ideológia, illetve a valós és vélt indokok - mint általában - eszközzé váltak a szovjet vezetés kezében, amit a befolyásuk alatt álló magyar kommunista politikusok jelentős része szolgai módon el is fogadott. Az igazság azonban az, hogy nem lehet a németek elleni jog fosztó intézkedéseket kizárólag Rákosiék nyakába varrni. A politikai paletta ebben az időszakban - bár erősen dominált a vörös - még színes volt. A német nemzetiség elleni diszkrimináció papíron 1944. december 22-én kezdődött, mikor a szovjet parancsnokság 0060. sz. parancsa elrendelte a „hátországi munkára" történő mozgósításukat. Valójában már majdnem egy hónappal korábban megkezdődött a német és - amennyiben a felállított kvóták teljesítéséhez számuk kevés volt - a magyar anyanyelvű állampolgárok 31 A visszacsatolt országrészeket is beleértve az 1941-es népszámlálás szerint 658928 német anyanyelvű polgár élt Magyarországon, ebből 495850 fő vallotta magát német nemzetiségűnek. A kor nemzetfelfogása szerint tehát közel félmillió német nemzetiségű magyar állampolgárt ki lehetne telepíteni. 32 Az egykori török hódoltság elnéptelenedett részeire betelepített svábokról kapta az elnevezését. Elsősorban Somogy, Baranya, Tolna, Bács-Bodrog vármegyék és a Bánság területét értjük alatta. 33 Tilkovszky 1978. 340. 95