Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004
Banicz László: Kisvárosi történet – Barcs 25 éve
Banicz László: Kisvárosi történet - Barcs 25 éve gazdasági és igazgatási feladataik szerint hierarchikusan sorolta fel. 1 Országos jelentőségű szerepet töltöttek be a kiemelt felsőfokú, a felsőfokú, a részleges felsőfokú, a középfokú központok, és természetesen a főváros. Az ország 3209 települése közül 23 felsőfokú, 106 középfokú, 982 pedig alsófokú központ szerepét töltötte be, az utóbbiak kijelölése a megyék feladata volt. 2 A többi településnek nem volt központi szerepe, fejlődésüket, sok esetben megmaradásukat saját erejükre támaszkodva kellett megvalósítaniuk. Itt meg kell jegyezni, hogy nem sokkal később ún. részleges középfokú központok kijelölésére is sor került, ezek közé tartozott Barcs is. Ez a besorolás - bár igazgatási és gazdasági szempontok alapján logikus volt - felerősítette a települések közötti polarizációt, tovább növelte a városok szerepét és erősítette az aprófalvak kialakulását. Míg 1950 és 1969 között mindössze 19 település kapott városi rangot, addig a fent említett Országos Településfejlesztési Koncepció nyomán az 1970-es években 20 települést nyilvánítottak várossá. A városok számának robbanásszerű növekedése 1980-ban kezdődött. Ez a tendencia az egyre gyorsabb - számos esetben mesterségesen felgyorsított - településfejlődés mellett annak volt köszönhető, hogy 1984-ben, 1986-ban és 1989-ben az ún. városkörnyéki rendszer központjait automatikusan városi rangra emelték. Ebben az évtizedben már 70 település kapta meg a magasabb közigazgatási címet, ezzel a hazai településhálózatban 166 város foglalt helyet. A fenti folyamat a rendszerváltást követően tovább folytatódott, sőt erősödött. 1996-ra a városok száma 206-ra emelkedett, 2000-ben pedig már 237 település büszkélkedhetett e címmel. Ez egyben - köszönhetően annak a ténynek, hogy az 1990-es években eltörölték a korábbi 8000 fős lakossági határt - azt jelentette, hogy a városi rang egyre inkább devalválódott. A várossá nyilvánított települések jelentős részét ugyanis elmaradott infrastruktúra, hiányos középfokú intézményrendszer jellemzi mind a mai napig. Ezek a városok inkább hasonlítanak egy nagy kiterjedésű alföldi falura, mint egy kisvárosra, és a gazdaság jelen állása szerint ezen nem is igen tudnak változtatni. Ráadásul ezek a „megélhetési-városok" nem, vagy csak kismértékben rendelkeznek valódi vonzáskörzettel. Félreértés ne essék, de ezek a települések jelentős része valóban csak a városoknak kijáró magasabb állami fejkvóta miatt ácsingózott új titulusára. Ennek a sajátos magyar urbanizációnak köszönhetően a településszerkezet meghatározójává a 30.000-nél kevesebb lakossal rendelkező kisváros vált, és a leszakadó térségek, főként a kisfalvak helyzete tovább romlott. A magyar városiasodás másik jellemző vonása a települések térbeli elhelyezkedésében, vagyis a városok és községek eloszlásának egyenetlenségében figyelhető meg. Barcs és környéke esetében ki kell emelni ezt a tényezőt is, hiszen Somogy megye a 2003-as KSH népszámlálási adatok - területe 6036 km 2 , népessége 1 1007/1971. (III. 16.) sz. Korm. határozat 2 Perczel 1997. 394. A települések száma: 1970-ben 3209, 1980-ban 3122, 1990-ben 3074, 2002-ben 3135. 12
