Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. századfordulóján Az egykéző Somogyvisontán 74 tíz hold feletti parasztgazdát (20,67 %), míg a háromnegyed részt németek lakta Szulokban 143-at (21,9 % találhatunk). A megye többi részén 104685 cseléd és mezőgazdasági munkás élt, tehát Somogy egész agrárnépességének 43,71 %-a állandó jelleggel az uradalmak kegyére szorult. Ha csak időszakosan is, de a nagybirtokon végezhető munkára volt utalva a mezőgazdasági keresők 22,55 %-át kitevő 22652 10 kh-nál kevesebbel rendelkező ember is, akik nadrágszíj parcelláikból és pár holdas törpebirtokaikból független termelőként már nem tudták volna fenntartani magukat. A Barcsi járásban viszonylag kevesebb volt a cseléd és a napszámos (9149 fő - a mezőgazdaságból élők 39,25 %-a), de nagyjából ugyanakkora volt a 10 kh-n aluli birtokkal rendelkező önálló kisgazdák aránya (2131 fő, azaz a mezőgazdasági keresők 21,75 %-a). A falvak agrártársadalmi szerkezete ábrázolásának fontos összetevője annak megvizsgálása is, hogy a földdel foglalkozók között mekkora hányadot képviseltek az uradalmi cselédek és napszámosok. Drávaszentesen ez 11,05 %; Péterhidán 9,07 7%; Szulokban pedig 11,84 % volt, a legalacsonyabb szinteket mutatva a járásban. Hat községben viszont a mezőgazdasági népességnek több mint a felét ezek a rétegek tették ki. A Széchenyiek falujában, Somogytarnócán ez 97,06 %; Drávapálfalván 70,88 %; Kálmáncsán pedig 66,67 % volt. Az idevonatkozó irodalom alapján

1 kibontakozó kép azt mutatja, hogy a századforduló idején folyamatosan romlottak a puszták és majorok népének amúgy is elsüllyedt történelmi korokat idéző elképesztő életkörülményei. Az összesített évi cselédilletmény körülbelül 400-500 korona között ingadozott nős cselédek esetében, de ennek csupán egytizedét tette ki a készpénzben fizetett bér. Ha nominálértékét nem is csökkentették, a pénz akkor is veszített reálértékéből az infláció következtében. A természetbeni járandóságok minősége is egyre silányult. A jobb, tisztább árut a feltáruló piacokon is el lehetett helyezni, így már csak a szemetes búza, a megsavanyodott bor, a máshol eladhatatlan hús jutott a cselédeknek. Az 1902-1905 között a barcsi Széchenyi uradalom tiszttartójának, Király Istvánnak jelentése alapján írja Bakács István: „Nem egyszer a beteg vagy megrokkant állatok kimért húsát is jobban tudta értékesíteni, mintha egészségesként eladta volna. " Az állattenyésztés térhódításával a korábban általános egy tehén és kettő sertés tartásának jogát fokozatosan megkurtítják, mert kell a legelő az uradalom jószágainak. A nagyjából egy holdas cselédparcellák kiosztásakor pedig a legrosszabb, legnehezebben művelhető területek jutnak a nagybirtok munkásainak. Mindezek mellett az alapjuttatások közé tartozott a „szolgálati lakás" biztosítása 1 Mérey 1957. 2 Bakács 1972. 171. 93