Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004
Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján
Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. századfordulóján is. Az idézőjel feltétlenül indokolt, hiszen az értékesebb állatoknak is jobb szállást biztosítottak, mint legtöbb esetben a cselédeknek. Ezekről a túlzsúfolt, nedves dél somogyi odúkról tudósít az Arbeiter Wochen Chronik 1890. március 30-i száma 1 : „Ugyancsak embertelen a mezőgazdasági munkásság nyomora is. Gyakran három család lakik egy szobában. Egy ilyen lakásban, amelyben három család lakik, találtam az egyik sarokban egy nagybeteg nőt, egy másik sarokban feküdt egy halott, egy sarokban állott egy sparhed. Ahol a beteg és a halott feküdt, főztek és ettek. Ehhez még egy csomó gyerek, mindez egy szobában! E szerencsétlenek táplálkozása káposztából és répából, babból és krumpliból áll, de még ebből is hiányt szenvednek... " Az embertelen állapotok olyan tarthatatlanok voltak, hogy a törvényhozás lépni kényszerült. Az 1907/45. te. alapján a birtokosoknak 10 év leforgása alatt megfelelő cselédlakásokat kellett volna építeniük és ehhez hosszúlejáratú kölcsön formájában állami támogatást is kaptak. Ilyesféle pozitív szociálpolitikai lépésekre mindenképpen szükség volt, hiszen a magyar népbetegségnek tartott tüdőbaj a járás területén is tarolt. A környék huszonhat településén az 1900 és 1910 között eltelt évtized alatt az elhalálozottak közül minden hetedik, azaz 1170 ember veszítette életét gümökórban, több mint kétszer annyian, mint ahányan az összes többi fertőző betegségbe belehaltak! A TBC elterjedtsége és az elképesztően rossz lakhatási és táplálkozási viszonyok közötti kapcsolat azt hiszem, oly egyértelmű, hogy nem igényel részletesebb magyarázatot. Noha az új termelési viszonyok, a kapás- és takarmánynövények termesztése nem vált általánossá a korszakban, az ezzel járó nehézségek már éreztették kellemetlen hatásukat. Az uradalmak képviselői nem a több cseléd szerződtetésében vagy a fokozottabb modernizációban látták a megoldás kulcsát, hanem a konvenciós személyzet túlhajszólásában és a részes aratók különféle cselekkel kieszközölt megnövelt ingyenmunkájában. Ezekben az években a cselédfeleségek „robotja" évente akár 50-60 napot is kitehetett 2 , az aratórész állandó kisebbedése mellett a részes aratók kaszapáronkénti földterületét is erősen lecsökkentették, ezért ugyanakkora gabonatáblán többen voltak kénytelenek osztozni, így az uradalmak viszont jóval több ingyen napszámot tudtak behajtani! (Tudvalevő, hogy a nagybirtokok csak úgy voltak hajlandóak aratómunkásokat alkalmazni, ha azok fő feladatuk mellett egyéb ingyen végezendő munkákat is elvállaltak. A népnyelv ezt a kierőszakolt és meg nem fizetett munkát nevezte robotnak.) Ez rávilágít arra a furcsa tényre, amely szerint: „A megvásárolt /arató/gépeknek csak másodlagos funkciója volt, hogy a mezőn dolgozzanak velük. Sok1 Kanyar 1967. 296-297. 2 Mérey 1957. 10. 94
