Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. századfordulóján Noha a termelékenységi mutatók vizsgálatakor kétségkívül pozitív eredményként könyvelhetnénk el azt a tényt, hogy ugyanazt az értéket sokkal kevesebb munkás is elő tudja állítani, csakhogy a normatív közgazdaságtanban óriási szerep jut az etikának és az értékítéletnek! Sarkítva (de a korabeli viszonyok valós állapotainak megfelelően) úgy is feltehetnénk a kérdést, hogy: a külterjes mezőgazdasági termelésben relatív hatékonysággal dolgozó nagybirtok, alulfizetett és agyondolgoztatott, patriarchális kötöttségekkel terhelt cselédekkel valamint kivándorlásra illetve földtelen tengődésre kárhoztatott milliókkal vagy kisbirtokos agrártársadalmat teremtő földosztás (ami persze nem zárja ki az önkéntes, nyugati típusú szövetkezeti formákat)? A nagy gabonatermesztő latifundiumok, amelyek szinte csakis(!) a kibontakozási lehetőséget nem nyújtó szemtermelésben tudták felvenni a versenyt a kisparaszti gazdaságokkal, egyértelműen az első variációt képviselték, de a profitorientált, technokrata szemlélet szociális megfontolásokat kirekesztő és az emberi tényezőt negligáló álláspontja nem nyújthatott gyógyírt a puszták népe számára és semmiféle perspektívát nem kínált Magyarország második - a kisebbségi kérdést követő - legsúlyosabb problémájának: ъ földkérdésnek, a megoldására. Az 1910-es népszámlálás adatait vizsgálva kiderül, hogy a Barcsi járás területén élő 33919 ember közül mezőgazdaságból és kertészetből - eltartottakkal együtt 23309-en éltek, azaz a lakosság 68,72 %-a. Ez - betudhatóan a járásközpont kiemelt helyzetének és ipari fejlettségének - így alacsonyabb volt a megye többi területének eredményeit összesítve nyert 72,17 %-nál. Ennek megfelelően Barcson a népesség alacsony százaléka (22,95 % - 1472 fő) kereste megélhetését a mezőgazdaságban. Hat faluban azonban ez az arány meghaladta a 90 %-ot: Bolhó 90,59 %; Erdőcsokonya 91,32 %; Potony 95,65 %; Rinyaújlak 90,91 %; Rinyaújnép 90,55 %; Szentborbás 91,97 %. Mindez jelezte a vidéki kisipar és szolgáltatószektor fejletlen állapotát. A járásban 9 olyan birtokost írtak össze, akinek 100 kataszteri holdnál nagyobb földje volt, illetve 12 személynek volt legalább ekkora haszonbérlete. Az önálló megélhetést biztosítani tudó 10-100 kh közötti birtokkal rendelkező parasztgazdák száma csupán 914 volt, ami alapján elmondható, hogy a mezőgazdasági keresőknek mindössze 9,25 %-a tartozott ebbe a társadalmi osztályba. A másik nyolc járás és Kaposvár átlageredménye ettől hajszálnyit elmaradt, ott ugyanis 8,92 %-ot kaphatunk a kisbirtokosok arányául a számítások elvégzése után. A földjéből tisztességesen megélni tudó, olykor továbbfejlődésre is képes „jómódú" kisgazdák aránya a mezőgazdasági keresők körében a tárgyalt 26 község közül csak nyolcban haladta meg a 10 %-ot, és ebből csupán kettőben érte el a 20 %-ot! 92