Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. századfordulóján vállalat óceánjáróinak (Pannónia, Slavonia, Carpathia stb.) harmadik osztályán a New Yorki Ellis Islandra szállítva - ott megalázó procedúrákon átesve - hamar felszippantotta őket Pennsylvania, Ohio, New York vagy a Keleti Parton a Nagy Tavak környékének valamelyik óriásgyára, bányája.

1 A menekülő forradalom, több ok együttes eredőjeként Somogyban is veszélyes méreteket kezdett ölteni. A kisbirtokosokat aránytalanul sújtó adóterhek és a mezőgazdaság általános nehézségei mellett ekkor már fokozottabb szerep jutott a propagandának. „Kivándorlási vigécek Somogy vármegyében /Egy amerikai kivándorlási vállalat üzelmei/" címmel a Somogyi Hírlap 1906. április 8-i száma lebbentette föl a fátylat a kivándorlási ügynökök nemegyszer valótlan ábrándképeket ígérgető felelőtlen manipulációiról. De nyilván a gyötrő otthoni állapotok nélkül vajmi kevés sikert ért volna el pusztán az üres ígérgetés. Sokkal jobban hatott az otthon maradókra a kiutazók által hazaküldött pénz és személyes beszámoló. Mindazonáltal Somogyból - hasonlóan a nagybirtokos megyékhez -, az országos viszonyokhoz képest nem távoztak annyian. Közismert, hogy a felvidéki megyékből - ahol pedig a nagybirtok aránya nem képviselt akkora hányadot, mint Fejérben vagy Somogyban - mentek Amerikába a legtöbben. A szlovákság így a korszak folyamán félmillió kivándorlóval elvesztette népességének egyötödét. A nagybirtok magas aránya - mint történt ez Somogyban - egyfelől akaratlanul is közrejátszott a kivándorlás intenzitásának mérséklésében. A cselédek és a napszámosok szegénysége, valamint magasabb népszaporulatuk komoly visszatartó erőként hatott. Egyes szakmunkák az alacsonyabb intenzitású emigrációs mozgalmak okaként előszeretettel hivatkoznak a nagybirtokok ún. „potenciális népeltartó erejére", de véleményem szerint azt igencsak relatívnak kell tekinteni, hiszen a gazdaságok területének 60 %-át elfoglalva a járás 23309 mezőgazdaságból élő keresője és eltartottja közül 1910-ben csupán 9149 cselédnek és mezőgazdasági munkásnak nyújtottak munkát (39,25 %). Éves komencióval csak a cselédek rendelkeztek, a napszámra kényszerülő zsellérek viszont évente átlagosan csak 170 napot töltöttek munkában.

2 A földművelő lakosság minden tagjára körülbelül 3,5 kat. hold esett, a nagybirtokból a nagybirtokon élő uradalmi cselédekre és nagybirtokon végzett munkából élő gazdasági munkásokra viszont egy főre nagyjából 5,5 kat. hold jutott. Ennek ellenére ők alkották a megye legelmaradottabb, legviszontagságosabb körülmények között élő rétegét. A Barcsi járás községeinek kivándorlási adatait

3 összesítve 941 főt kapunk, akik az ország elhagyásának céljából útlevelet kaptak. Az 1910-es lélekszámhoz viszo1 A főleg paraszti kivándorlásra bővebben lásd: Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban, 1880-1940 Bp., 1982 2 Marék 1965. 28. 3 Szili 1995. 166-167. 103