Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján nyitva hét olyan községet találunk, ahol az útlevelet nyertek száma meghaladta a lakosság 5 %-át: Drávaszentesen 35-en (5,01 %), Felsőszentmártonban 99-en (5,06 %), Somogyaracson 29-en (6,65 %), Lakócsán 90-en (6,82 %), Drávatamásiban 52-en (7,2 %), Szentborbáson 35-en (7,61 %), valamint Tótújfaluban 75-en (11,31 %). Feltűnő a Dráva melléki horvát falvak felbukkanása! Kézenfekvőnek tűnne jelentős egyházi uradalmaik (a vaskai Szent Márton apátság felsőszentmártoni és a zselicszentjakabi bencés apátság potonyi, lakócsai illetve szentborbási latifundiumai) tudatában ezeket okolni a járási szintet (2,77 %) jócskán meghaladó kivándorlási ráta miatt. Alapjában véve természetesen ez is megjelölhető főindokként, de nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy ezek a községek nem igazán örvendhettek tág határoknak.

1 Felsőszentmártonban 2,07; Szentborbáson 3,39; Tótújfaluban 2,85; Lakócsán pedig 3,8 kat. hold jutott minden egyes lakosra. Ezekkel szemben az uradalmas Somogytarnóca pregnáns ellenpéldát nyújt, mivel innen csupán 8 fő (0,52 %) kapott útlevelet. A falu viszont hatalmas területtel rendelkezett — 9,93 kh jutott egy-egy emberre - tehát népességeltartó ereje az amúgy kedvezően alacsony kivándorlási mutató ellenére meglehetősen csekélynek mondható. Sarkítva úgy lehetne megfogalmazni, hogy Somogytarnóca közel 14000 kh területén könnyű volt 1400 embernek munkát találni, legalábbis könnyebb, mint a világtól elzárt Felsőszentmárton 3936 holdján az 1900 főnyi lakosságnak. Ezeknél a számoknál azonban valamivel nagyobb lehetett a kivándorlók száma, mert a közigazgatás vezetői a kérvényezők jelentős részét elutasították, a legtöbbször azzal az indokkal, hogy a kivándorolni szándékozó már elszerződött valamelyik nagybirtokra.

2 Ezek nem mindegyike nyugodott bele a nemleges válaszba, ők - más lehetőség nem lévén - a szökés eszközéhez nyúltak. A korabeli viszonyok ismeretében magától értetődő, hogy az 1905-1907 közötti években félelmetesen felerősödő kivándorlási láztól és az annak nyomában esetlegesen bekövetkező munkáshiánytól (pontosabb a munkaerő kínálat szűkülése miatt törvényszerűen bekövetkező béremelkedéstől) rettegő földbirtokosok nem a társadalmi viszonyok javításában látták a megoldás kulcsát. Hogy útlevél nélkül senki se tudjon kimenni, Barcson és Zákányban állandó vasúti csendőri ügyeletet eszközöltek ki a belügyminisztériumtól.

3 Sárközy alispán 1904. májusi jelentése után - amely szerint Somogyból is nagyobb arányokban indult meg a kivándorlás Amerikába

4 - a megye vezetősége fo1 Magyar Statisztikai Közlemények - Új Sorozat 42. kötet Bp., 1913. 26. 2 Kanyar 1957. 51. 3 Botár 1914. 585. 4 Uo. 104