Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. századfordulóján Szili Ferenc kutatásai szerint,

1 ez a jelenség ebben a tíz esztendőben még súlyosabban érvényesült a Nagyatádi és a Szigetvári járás községeiből csak 1896-ban létrejövő Barcsi járás falvaira vonatkoztatva. Homokszentgyörgyöt, Istvándit, Somogytarnócát és Szulokot egyébként nem jelzik a községsoros kimutatások, de a másik 22 falu adatait összesítve a 164 útlevélkérő mellett 122 felséget, 322 gyereket és 42 rokont találunk, azaz még 486 személyt. Tehát 1880 és 1890 között Drávaszentes hiányos, így az ottani útlevélkérők hozzátartozóival nem is kalkulálható adatsorai mellett - legalább 650-en hagyták el a járást, az összes somogyi kivándorló 16,4 %-a! 1890-ben egyébiránt 11 olyan község volt a leendő járás falvai között, amelynek népessége nem haladta meg a 650 főt, tehát sarkítva megfogalmazva: egy évtized alatt eltűnt egy teljesen átlagos dél somogyi falu népessége! Ráadásul az útlevélkérők között csak 20 napszámos és 8 cseléd szerepelt (a járás útlevéligénylőinek 17,07 %-a), így elsősorban nem a teljesen nincstelenek keltek útra, hanem a már korábban is önállóan gazdálkodó kisbirtokosok, akiknek azonban az agrárkapitalista fejlődés fonákságai, régmúltból fennmaradt feudális eredetű megkötései nem adtak elég teret és lehetőséget a továbbfejlődésre. Vállalkozó szellemük így sajnos csak idegen országban nyerhetett megfelelő alkalmat a kibontakozásra. Az összes távozó számát az 1890-es népességhez viszonyítva Bolhóról és Aracsról vándoroltak ki a legtöbben. Ez az előbbi esetében 174 fő (9,74 %), míg a másodiknál 46 fő ( 10,22 %) volt. A két község magas kivándorlási aránya valószínűleg annak is betudható volt, hogy azokat zömmel - háromnegyed, illetve kétharmad részben - horvát ajkú népesség lakta. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy csak délszlávok települtek át Horvátországba, de az azonos nyelv és kultúra számukra könnyebbé tette az ottani beilleszkedést, így feltételezhetően a dél somogyi régióból számarányuknál valamivel többen képviselhették a horvátokat a kivándorlók sorában. Robbanásszerű fellépése miatt a kivándorlás másik fő irányára, az Amerikába történő népmozgásra sokkal erősebb figyelem irányult. Hasonlóan az előzőekhez, itt sem a legszegényebb népréteg kerekedett fel, hiszen a cselédek a legtöbb esetben nem rendelkeztek az utazáshoz szükséges pénzösszeggel, míg azok a kisbirtokosok, akik ha küszködve is, de megéltek földjükből, nem szívesen kockáztatták meg, hogy esztendőre hátrahagyják gazdaságaikat. A tengeren túli kivándorlás ideális alanya az a párholdas szegényparaszt volt, aki törpebirtokából egyéb munka vállalása nélkül amúgy sem tudott megélni, de csekély földje révén birtokában volt a megfelelő nagyságú tulajdonnak. A hajójegy és más járulékos költségek komoly befektetést igényeltek, mivel a minimális útiköltség is mintegy 350-370 koronát emésztett fel. A Magyarországról kivándorlók szállításának jogát elnyert angol Cunard hajózási 1 Szili 1992. 233-237. 102