Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. századfordulóján parti kisvárosról gróf Széchenyi Imre.

1 S valóban, ez a gyarapodás kiemelkedő volt a megyében, de a tények tükrében mégis csak igazat kell adni annak a megállapításnak, amely szerint: „Nálunk nincs olyan ipar, mely felvenné mezőgazdasági népességünkfeleslegét. Egyedüli remedium az egyke vagy a kivándorlás. "

2 A fojtogató nagybirtok földet át nem engedő politikája miatt még az sem csillapíthatta földéhségét az uradalmak birtoktestéből, aki ritka kivételként rendelkezett is a megfelelő tőkével. A földműves népesség tehetősebb tagjai csak a faluközösség szerencsétlenebb sorsú, tönkrement gazdáinak földjeit felvásárolva kerekíthették ki saját kisbirtokaikat, hiszen a birtokkategóriák közötti arány eltolódásról több évtizednyi időszak távlatában sem lehet beszélni. De nyilvánvaló, hogy sajnos a paraszti kisgazdaságok kiterjesztéséhez a legtöbben nem is rendelkeztek elegendő pénzösszeggel, így ha ki akartak törni nyomorúságos helyzetükből - és más életformára nem kívántak, és a szűkös lehetőségek miatt nem is tudtak átváltani - elkerülendő a cseléddé vagy napszámossá válást, egy lehetőségük maradt: szerencsét próbálni idegen földön. Szlavóniába nem csak szervezett betelepítés folyt. Miután a kedvező földárakról tudomást szereztek, az itteni önálló törpebirtokosok is megindultak. Szánalmas parcelláikat eladva a vételárból odaát már tízszer akkora, komoly kisgazdaságra is szert tehettek. A Drávától délre letelepülő magyarok magasabb mezőgazdasági kultúrájuknak köszönhetően erős versenytársaivá váltak a szlavóniai, horvát és szerb parasztoknak. „A gazdaságilag magasabb színvonalon álló kivándorlók Szlavóniában anyagilag gyarapodtak és fokozatosan kiszorították a volt határőr vidékek munkától elszokott s pazarló életmódot folytató s a szeszt mértéktelenül fogyasztó sokacokat. " 3

Az idegen telepesekkel szemben megnyilvánuló horvát és szerb agresszió miatti nehézségek ellenére mindazonáltal a kitelepülök kedve töretlen maradt - mutatják a népszámlálási összesítések. A Dél-Dunántúl, Somogy és a járás viszont lassan, de kitartó ütemben szabadult meg „népességfeleslegétől", amelynek ésszerű telepítési és birtokpolitika mellett meglett volna a helye, hiszen Somogy nem tartozott a legrosszabb mezőgazdasági adottságú megyék közé, ellenben népsűrűsége igen alacsony volt. Rengeteg ember veszett el, főként ha belegondolunk, hogy vegyes házasság révén is mennyien olvadhattak be a környező horvát többségbe és az idegengyűlölet elől mennyien mehettek tovább Amerikába. Ez a hatalmas népességkiáramlás természetesen nem maradt rejtve az itthoni politikai vezetés előtt. A figyelem törvényszerűen rá kellett hogy irányuljon a kivándorlásra. 1890-ben a belügyminiszter utasította az érintett megyéket, hogy készítsenek egy 10 évre visszamenőleges kimutatást a Dráván túlra történő elvándorlásról. 1 Széchenyi Imre 1892. 29. 2 Neubauer 1909. 950. 3 Szili 1995. 40. 101