Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003
Dr Takács Éva emlékére
IßT* l äKacs HVÍI emléKére DR. TAKÁCS ÉVA EMLÉKÉRE 1948. május 7. - 2002. december 13. "Egy mindenkiért - mindenki egyért!" - ez a szellem hatotta át s tartja még ma is össze a Somogy megyei múzeum történeti osztályának 1992 óta szanaszét szóródott tagjait. О az első közülünk, aki elment. "Talán nem is volna szabad munkatársaknak ilyen mély, baráti kapcsolatba kerülniük egymással" - mondta több alkalommal is, sajnálva a szétszakított kollektíva egykori jó légkörét - "hiszen nem hiányozna, fájna akkor ennyire a kényszerűség, hogy együtt tovább nem dolgozhatunk." A végzet úgy hozta, hogy erre soha többé már nem kerülhet sor... Az 1980-as évek közepén pályakezdőként a Somogy megyei múzeumhoz kerültem. Ekkor már velem együtt három történész-muzeológus és két gyűjteménykezelő alkotta a csapatot, amely egy-két év múltán egy irodalomtörténésszel és még egy gyűjteménykezelő vei osztállyá szerveződött. Szakmai tudása, gyakorlata, tapasztalata, rátermettsége okán csak természetes, hogy Éva volt az osztályvezető. Ekkorra már közel évtizedes levéltárosi munka állt mögötte és négy éves muzeológusi tapasztalattal rendelkezett. A Dr. Kanyar József vezette Somogy Megyei Levéltárban kitűnő alapokat szerzett az önálló közgyűjteményi munkához. Az addig sokat hányódó múzeumi történeti anyagot fáradhatatlanul gyarapította, rendszerezte. Tudta jól, hogy a múzeumot is, mint minden intézményt, az ott és érte dolgozó emberek működtetik, s hogy a siker egyik záloga a jó kedvvel, szívesen végzett munka. Tevékeny, lelkes, az "ügy" iránt elkötelezett csapattá kovácsolta a szaporodó gárdát. Jómagam, aki addigi egyetemista szakmai gyakorlatai során országos múzeumok olajozott működését, flancos gyűjteményét látta, bizony elcsodálkoztam a vidéki múzeum mostoha körülményein. Pedig én már sokkal jobb körülmények közé kerültem, mint ahogy Éva kezdte a múzeumban, hiszen én már az "új székházba" (a régi vármegyeházába) való költözködéskor jöttem. Ő még a Fő u. 40-ben kezdte. Az akkori kaposvári Patyolat boltjának udvarán egy lerobbant, 3x4-es teremben volt összehányva a történeti anyag. A helyiség berendezése mindössze egy alig pislákoló olajkályha, egy szék és egy kis asztal volt. A teendő pedig rengeteg, ám se raktár, se polc, se dobozok, se szakmai, se fizikai segítség... Aztán erőfeszítései nyomán alakult a raktár, lett polc, jöttek a kollégák. Mindannyian különböző egyéniségek, különféle érdeklődéssel, más-más szakmai tudással. Többnyire elméletileg jól felkészült, de még kevés gyakorlattal rendelkezők voltunk. Nap mint nap tapasztalhattuk odafigyelését, ahogy törődött velünk. Együtt mentünk gyűjteni, figyeltük a régiségek piacát, s bár tárgyvásárlásra alig volt lehetőség, tíz év alatt a gyűjtemény kétszeresére nőtt, tematikája számottevően bővült. Csak bámultuk jó kapcsolatteremtő képességét, 6
