Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003
Mészáros Ádám: Dramatikus játékok farsang idején - A Somogyi farsang a magyar és az európai hagyományok tükrében
' ill wo Ádám; Dramatikus játékok farsang idején. ^dÉÊÊÊb^ A somogyi farsang a magyar és аж európai hagyomány tükrében dmb felvonulásról, játékos versenyekről és tréfás színjátékról, melyben bírósági tárgyalást vagy éppen lakodalmat jelenítettek meg az alkalmi színészek, máskor pedig a Farsang és a Böjt küzdelmét játszották el. A farsangot megszemélyesítő alak rendszerint vidám, nagy hasú ember volt, míg a böjtöt fekete ruhás, szikár öregasszonynak ábrázolták. 3 A farsang önfeledt, vidám hangulata több művészt is megihletett. A francia Rabelais (1494-1554) Gargantua és Pantagruel с. műveiben például - melyekben groteszk képekkel és humoros fordulatokkal gúnyolja ki az egyház álszenteskedését és a világi hatalom visszaéléseit - a népi világlátás azon fontos vonásait fedezhetjük fel, melyek a karneválok alkalmával a felszínre törnek. A mulandóság, az örök mozgás, a kényszerű és elkerülhetetlen halál és az azt követő újjászületés hatja át ezeket a képeket. A felvilágosodás-kori farsangi báloknak és alakoskodásoknak a magyar CsokonaiVitéz Mihály (1773-1805) állít emléket - számunkra különösen örvendetes módon éppen Somogyban. A Dorottyát a költő 1799-es csökölyi és hedrehelyi élményei ihlették. A vidámsággal, de csúfondáros humorral is átitatott történetben a költő nem csak kortársai tudatlanságát teszi gúny tárgyává, hanem elárulja azt is, hogy a farsangi vigasságok nem sokat változtak a hosszú évszázadok során. A vázlatos történeti kitekintés után magukról a szokásokról bővebben kell szólnunk. Farsangkor a táncos mulatságok mellett a pártában maradt lányok és a mulatni nem akarók kicsúfolása, a fiúk tréfás versengése, és az adománygyűjtéssel és termékenységvarázslással egybekötött köszöntők mondása mindenütt szokásban volt. Lányok és legények csoportosan járták végig a falu házait, s a jókívánságokat és a csűfolókat egyaránt versbe vagy dalba foglalva adták elő. Sokszor tréfás színdarabbal fűszerezték felvonulásukat, melyet rendszerint álarcban, maszkában játszottak el. Az ünnepet mindenhol nagy evések és ivások kísérték, mellyel a régi hit szerint a természetet is hasonló bőségre akarták késztetni. A farsangi szokások közül a leglátványosabb és a leginkább jellemző az álarcos alakoskodás, maszkázás vagy maskarázás. Ez a népi színjátszásnak egy olyan válfaja, melyben a szereplők álarcot vagy jelmezt viselnek. Legrégebbi gyakorlata a férfi és a női viseletek felcserélésének van, de foglalkozásokat, papot, katonát, koldust, cigányt vagy betyárt is gyakran megszemélyesítettek. Az utóbbi időben, a népviseletek kiszorulása révén, maga a paraszti viselet is jelmezzé vált. A farsangi alakoskodás Magyarországon a 15. század óta ismert. A magyar adatok számos európai párhuzamot mutatnak, mint ahogy abban is egyezés volt, hogy az egyház a farsangot az ördög ünnepének tartotta, s tiltotta, elítélte a buja vigasságokat. Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1502-ben íródott Pomerium de Tempore с. művében Somogyból hoz elrettentő példát a farsang -szerinte - „ördögi" szokásaira: 3 Bürke 1991,225-234. 4 7
