Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)

IV. A török uralom alatt

74

Az emberi élet Vácon vidékén

ránt. A címük, nevük, megszólításuk élőszóval és levélben : hitetlen kutya, eb és disznó volt s utána tették: „Allah pusztítson el!“ Majd a nyomatékos fenyegetés következett: „ha ezt a méltóságos úri parancsolatomat hátatok mögé vetitek, török úri mohameti hitemre mondom, hogy még az édesanyátoktul szopott tej is keserűre fordul!“ A minduntalan megismétlődő életveszélyes fenyegetést, a karóbahúzást, pálcáztatást s a többit az elöljárók és jobbágyok úgy megszokták, hogy ügyet sem vetettek rá.

1684-, illetve 1686-ban Vác is felszabadult a török nyomasztó uralma alól, de azért lakosságának nyomora és szenvedése nem szűnt meg. A várból nem maradt fenn egyéb néhány kormos és füstös falnál, az annyiszor elhamvasztott város pedig csak néhány rozoga viskóból állott. Az utcákat romok törmeléke és szemét rútította.17)

17) Közel száz — általam 85 ismert — rézmetszetű kép őrizte meg számunkra a török város képét. A rajzolók és metszők eljöttek ide, hogy megtekintsék a sokat szenvedett várost, melyet azonban már csak az ostrom után láttak s mint ilyet romokban heverve ábrázoltak. Ezek a rajzok a város valószínű alakján felül a lakosság életére és ruházkodására is fényt vetnek, sok művelődéstörténeti tanulságot rejtegetnek és sok változatos dolgot örökítenek meg, így ostromjeleneteket, katonáskodást, hadimozdulatokat, béketérgyalásokat, lakodalmi meneteket, kivégzéseket, piláfsütést, tevéket, hadikutyát és a többit.