Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)

I. Az őskorban és a történelmi idők mesgyéjén

I. A népvándorlás korában

27-meghatározók és nem alkalmasak annak a megállapítására, hogy melyik nép hagyatékához tartoznak.28)

Mithogy egyébként ez alkalommal arra terjed ki a vizsgálódásunk, hogyan éltek ezek a népek itten, milyen műveltségi fokon állt az ember? — egész röviden arra utalunk, hogy mint harcos népek élelüket egymás elleni hadakozásban töltötték, de azért nem voltak műveltség híjján; volt művészi érzésük, de készítményeik messze maradtak a rómaiak és kelták iparművészetétől; szerették az ékszereket, de ezekhez csak mint hadizsákmányhoz futottak. A népek életében rövid néhány száz éves uralmuk emlékét szórványos lelettárgyak őrzik múzeumunkban, mert a folytonos háborúságban egyik nép kiirtotta a a másikat, elpusztította lakásait és feldúlta sírjait úgy, hogy nyomuk is alig maradt. Végre egy ezredév után felcsillámlott a régi kultúrák romhalmazainak ormán Szent István birodalmának ragyogó keresztje.

**) Csak a hétkápolnai sírmezót említem. Ennek lelettérgyait1 Hampel előbb a honfoglaláskori emlékek közé sorozta és a IV—X. század közé helyezte, későbbi tanulmányai során azonban a régibb középkor emlékeinek mondja és korukat a VI—IX. század közé teszi. Sokat nyomoztam magam is, sok szakember véleményét kikérdeztem, de kiderült, hogy ők maguk sem tudják. Ami azonban az előbb mondottak alapján nem válik szégyenükre.