Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
I. Az őskorban és a történelmi idők mesgyéjén
I. A rómaiak idején 21 szóval egész műveltségét és meglássuk belőle, hogyan élt az ember két évezred előtt Vác vidékén. * Az a nagy kultúra, mely itt a kelták idejében kerek négyszáz éven át virágzott, részben beolvadt a rómaiba, romanizálódott, részben elpusztult. A rómaiak a mi vidékünket Krisztus után 90 körül szállották meg.20) Felhasználták a kelták sáncait és mesterségesen rakott földvárait, melyeket minden törzs a maga védelmére emelt. Az óbudai Aquincumot úgy vették birtokukba, hogy egy részét körülsáncolták a maguk számára, a másikat pedig meghagyták a bennszülötteknek. Szentendrén (Ulcisia castra) a kelta telep 80—90 centiméternyire van a római vár alatt, a két nép temetőhelyei pedig egymás mellett. A rómaiak csak a Dunáig hatoltak elő. Ennek széjes medre volt a birodalom határvonala, a limes, melynek gondozása állandó érdeklődésük tárgya volt. A balparton lakó jazygok folytonos betörései miatt megerősítették ugyan, de a Duna túlsópartján emelt erődítményeik és a beléjük helyezett csapatok nem bírták a barbárok támadásait meghiúsítani. A 166-tól 180-ig tartott markomannháborúban, — melyet Marcus Aurelius császár személyesen vezetett, — sikerült a barbárokat a Duna balpartjáról kiszorítani. Ettől az időtől kezdve a római erődök rendszere a Duna balpartjára is kiterjedt és kibővült a birodalmi határ, melynek védelmi vonala a balpart előretolt érődéiből, a jobbparti erődökből és a dunamenti főút katonai állomásaiból állott. Az állomásokat összekötő hadi műveletet a contra castrumok rendszere egészítette ki. Diocletianus császár 293. november 5-én kelt rendelete következtében tíz milliare (római mérföld, vagyis két földrajzi mérföld) távolságnyira szilárdan épített várakat emeltek. I. Valentinianus császár (364—378) parancsára az erődítmények egész sorát építették. Csak olyan kisebb erődök voltak ezek, melyek a megfigyelő őrség befoga20). Tacitus : Annales Libr. I. cap. 16.
