Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
XII. A válságok után
Népszokások és hagyományok 191 zott. Karácsony estéjén három-négy gyerek összetársulva házról-házra járt és karácsonyi énekeket zengett. Másnap evangéliumot olvastak, vagy rímes köszöntőt mondtak. Újévkor nem volt szokásban az üdvözlés, melyért egyébként krajcár, gyümölcs vagy kalács járt. Menyecskének, leánynak és legények húsvétra új csizmát vett az ura, illetve az anyja. Ha egész éven át nem vett semmi ruhadarabot, az új csizmának meg kellett lennie. A nők piros vagy sárga csizmáikat egy ideig csak vasárnapokon viselték ; ha sár volt, hogy tisztán maradjanak, a kezükben vitték a templomig. Ott aztán felhúzták a sártól megtisztított lábaikra, hogy istentisztelet után ismét lehúzzák és amiként jöttek, mezítláb, menjenek haza. A nőkre nézve az volt a legnagyobb szégyen, ha lerántották a főkötőjüket. A rakoncátlankodó legény legnagyobb büntetése az volt, ha ügyének tárgyalása után kidobták a kalapját a táncterem ablakán. Ez az eljárás ugyanis azt jelentette, hogy többé ne jelenjen meg közöttük.7) * A születési szokások kevés eltérést mutatnak az országban elterjedt rendes népszokásoktól. Az áldott állapotban lévő anya már jóval a születés előtt gondoskodott a keresztszülőkről. A szülés szerencsés és gyors lefolyásának biztosítására, valamint a görcsös fájdalmak megszüntetése okából forróvízben áztatott fonalat szoktak a vajúdó asszony dereka köré csavarni. Az újszülöttet a keresztanya tartja vízre. Az ő tiszte az egész családot ételekkel ellátni addig, amíg a menyecske fekszik. (Ez azért van, mert a gyerekágyas nem főzhet.) A keresztelés után a komák, nászok, rokonok és jóbarátok együttérző serege ünnepi lakomára gyűl össze. Rákospalotán a komaasszony két-háromféle töltelékű és nem száraz serpenyőben sült óriási rétest visz a gyerekágyasnak. Este nagy 7) Réső: i. m. 24.
