Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
XII. A válságok után
192 Függelék lakmározás folyik, éltetik az anyát, az apát, az újszülöttet, a keresztszülőket, még a bábát is. Mikor a bábaaszszony nevét említik, az berohan egy fatállal és mindenféle bábatréfa közt követeli a bocskorpénzt a hivogatásért. * A halotti szokások is alig mutatnak eltérést az ország más részében dívó népszokásoktól. Mihelyt a haldokló utolsót lehelt, hozzátartozói két négykrajcárost tettek mind a két szemére, mert a halál után kinyílik a szem, ha le nem fogják. Ezután a szobában álló vagy falrafüggesztett tükröket siettek fekete kendőkkel leteríteni. (A tükrök addig maradtak a gyász jeléül lefödve, míg a holttest ravatalon feküdt.) Az asszonyokat gondosan megőrzött menyasszonyi ruhájukba öltöztették és abban is temették el. A reformátusoknál az előkelő halottakat a templomba vitték, a Szent Mihály-lován levő koporsót a templom előcsarnokába (cintériom) tették s a pap a szószékről prédikált fölötte. (Innen származik a közmondás:: Nem lesz belőled prédikációs halott! vagyis: nem leszel kiváló ember.) A temetési szertartás után az érdekeltek hazamentek a halottasházba és halotti tort ültek. Ez a szokás onnan eredt, hogy amíg a halott ki volt terítve egy (vagy egyetlen) szobában, otthon nem főztek, csak utána szabadult fel a szoba, mikor aztán a vidékről jött atyafiságot és barátokat meglehetett vendégelni. Rákospalotán az egykorú leírás szerint, amikor megmosták a halottat, tisztába helyezték és a legszebb felsőruháit öltötték rá. Élteseknél szegény öreg embereket hívtak, hogy éjjel ima és ének közt virrasszanak a halott mellett. Aztán bejelentették a lelkésznél a halálesetet és megállapodtak vele a temetés idejében. Katolikusnál a pap a beszögezés előtt a háznál szentelte be a halottat, a protestánsoknál a templom elé vitték és imával, szentbeszéddel énekszóval búcsúztatták
