Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)

VIII. Az önkényuralom alatt

VIII. Az önkényuralom alatt 131 pecsenyés ponyvasátrak a Vörösház falának voltak tá­masztva. Nagy volt körülöttük a sürgés-forgás. Csiklando­zott a pecsenye illata, csengett a pohár és messzire hallatszott a víg nóta hangja. Nem volt hiány a sokféle mutatványos bódékban, körhintákban és nem maradt el a látványosságok koronája, a cirkusz sem. A vásár tar­tama alatt a helybeli kereskedők mind bezárták üzlethe­lyiségeiket és kimentek a vásártérre, hogy ott ponyva­sátrak alatt vagy bódékban áruljanak, mert még a szom­szédja sem ment volna át a boltjába még akkor sem, ha ott olcsóbban kapta volna meg a portékát. Legforgalmasab­bak voltak az állat- (főként a szarvasmarha-) és gabona­vásárok. Jelentékeny volt a kínálat még borban, dohány­ban, gubacsban, mézben és gyapjúban, tavasszal gyü­mölcsben, ősszel pedig káposztában. A gyümölcs-vásárokra bécsi kereskedők jelentek meg a Dunaparton, hogy a hetihajókon elszállítassák a környékbeli termelőktől nagy mennyiségben összevásárolt cseresznyét, meggyet, ribizkét és piszkét. A hetivásárokra a falusi asszonyok csíkot, rákot, bé­kát, bíbictojást és sok másféle élelmiszert hoztak be. A csíkokat tök-kobak vagy csíktöknek nevezett hengeralakú faedényekben elevenen árusították és a szintén fából ké­szült nyeles merítő szákéval, csíkszűrővel emelték ki a csíktök vizéből. Ilyen szűrő és tök múzeumunk néprajzi gyűjteményében is látható. 9’

Next

/
Oldalképek
Tartalom