Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
IX. A kiegyezés után
KILENCEDIK FEJEZET A KIEGYEZÉS UTÁN Post nubila Phoebus^ (Borúra derű). Ausztria gazdasági, katonai és politikai összeroppanása után az uralkodó 1867-ben kiegyezett Magyarországgal. Közel két évtizedes zsarnoki elnyomatása után új életre kelt a nemzet és megmozdult Vác városa is. Vezetőségének ritka, tapintatos érzékével először is a kegyelet adóját rótta le a szabadságharcban megdicsőült honvédek iránt. Sietve hordták össze filléreiket, hogy méltókép jelöljék meg a szent helyet, melynek minden rögét honfivér áztatta. Kossuth Lajos 1867. augusztus 23-án gyönyörű levél kíséretében 100 forintot küldött Turinból az emlékműre, melyet 1868. július 19-én országos ünnepség keretében avattak fel. A Budára összehívott országgyűlésre a váci kerület egyhangúlag Kossuth Lajost választotta. De Kossuth a választást visszautasította és a váci választókerület polgáraihoz intézett levelében összeférhetetlennek jelentette ki az osztrák ház uralmát Magyarország függetlenségével és önállóságával. Ezt az elvet vallotta Vác lakossága is. Mindenkinek a szívében élénken éltek még a szabadságharc dicső emlékei és politikai érzelme 48-as volt. Vácon és a váci kerületben Kossuth-kultuszt űztek s ez a Kossuth-kultusz rányomta bélyegét a városra. A képviselőválasztásokon az ellenzék jelöltjei győztek, amiért aztán a város és kerülete a kormány kegyét soha sem élvezte. Ez is egyik oka volt annak, hogy Vác nem fejlődött jelentős várossá, de ez nem volt az egyedüli ok. A főbaj az volt, hogy a vezetőség nem állott hivatása magaslatán, elmulasztotta a kedvező alkalmat és nem használta ki
