Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
VIII. Az önkényuralom alatt
130 Az emberi élet Vácon és vidékén dunaparti szemétdombokra). A fiúk ebben az időben kezdtek kijárni katonásdit játszani a bácskai szőlő-út mentén fekvő városi agyagbányába s annak puha agyagjában üregeket vájtak, sáncokat ástak és várat emeltek. Ezt ostromolták, védték és ettől az agyagvártól kapta nevét a mellette elterülő Deákvár-dűlő és a területén keletkezett új városrész. 1859-ben az ikervárosok egyesültek. Ettől kezdve egy bíró és egy tanács intézte a város ügyeit s mint rendezett tanács peres ügyekben első fokon bíráskodott. A közigazgatási teendőket a főszolgabíró, a bűnvádi ügyeket egy szolgabíró végezte. A hatóság nem sokat tett, de nem is igen tehetett a város felvirágoztatása érdekében. Egyetlen említésre méltó tevékenysége, hogy 1864-ben a Dunapartnak a gőzhajó-állomástól a Peskó-házig terjedő részén kőfalat huzatott. A cserépzsindellyel födött Nagytemplomot gróf Nádasdy püspök kezdte már vörösréz burkolattal boríttatni, ezt a munkálatot most Roskoványi püspök folytatta és befejezte. A hirtelen felszabadított zsidók, — akiket a törvény Mózes-vallású magyaroknak nevezett, — tüneményes gyorsasággal — néhány hét alatt — építették föl 1864-ben a zsinagógájukat. A vasút kiépítése előtt annyira híres váci vásárok sokat veszítettek jelentőségükből, de még így is népesek voltak. A vásár a város legnagyobb terén, a Vásártéren folyt le és két-három napig tartott (vasárnap és hétfőn, megtoldva a keddi hetivásárral). A Vörösház vagy Vásártérnek a kaszárnya felé eső részén folyt az állatvásár, az evangélikus templom előtt pedig a kirakodó vásár. De a vásárosnép ellepte a főteret és a főútvonalakat is, melyeken nagy fasátrak és kis deszka- és léc-sátrak nagy tömege volt felállítva. Ezekben a főváros kültelki kereskedői és a helybeli iparosok árusították portékáikat. A Laci-
