Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)

VIII. Az önkényuralom alatt

VIII. Az önkényuralom alatt

129

katolikus volt, 1,260 református, 140 evangélikus, 11 görögkeleti, 527 pedig zsidó.4) 1864-ben a lakosok száma zsidók és katolikusok szaporodásával 13,935-re emelkedett.

A városban tizenegy ügyvéd és tizenegy orvos működött ez utóbbiak közül nyolc sebész-borbély és csak három okleveles, köztük a sikeres gyógyításai s elismert szakirodalmi működése által országszerte ismert dr. Argenti Döme. A közegészség ügyét még két kórház, két gyógyszertár és három állatorvos szolgálta. A halottak eltemetéséről és hátramaradottaik segítségéről tizenöt úgynevezett Temetkező-társulat gondoskodott. Mindeniknek körülbelül ötszáz tagja volt.

A fegyintézetben nyolcszáz és ezer közt váltakozott az elitéltek száma. A vezetőség, illetve személyzet az igazgató-, ellenőr-, három írnok- és hetven—száz fegyőrből állott.

A siketnéma-intézetben az igazgató és négy tanító nyolcvan—száz növendéket képezett ki. Az évzáró vizsgákon az ország minden részéből, de főként a fővárosból díszes közönség gyűlt egybe. A szegénysorsú növendékeket erre vállalkozó váci polgárok kísérték haza szüleik lakóhelyére.

A papság, főként a piaristák hazafias magatartása miatt az osztrák kormány a püspöki líceumon a bölcsészeti osztályokat megszüntette, a gimnáziumot pedig hat osztályról négyre szállította le. Ebben az Altanodában egy igazgató és öt tanár tanította a százötven—száznyolcvan főből álló ifjúságot. (A tanítás valláserkölcsi és hazafias szelleméhez szó sem férhetett, de mint feltűnő kultúrtörténeti (!) adatot le kell szögeznem, hogy az ifjaknak nem volt helyük természeti szükségleteik elvégzésére s tíz órakor a tízpercnyi szünetben kellett rohanvást lefutniok a

4) Hunfalvi adatai tévesek. Szerinte Vác népessége ez időben 13,300 lélekre rúgott. Ezek közt — mondja — 2,300 református, 100 evangélikus, 300 zsidó, 70 egyesült görög; a többi mind katolikus. (Gregus-Hunfalvi: Család könyve 1858. III. évf. 489.)

9