Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XIV. Kazinczy Ferenc

VÁC AZ IRODALOMBAN

133

a püspökök Magyarországból is bégyülekezénekBécsbe 1782-ben VI. Fiúsnak tiszteletére, a szokás és ecclesiae etiquette szerint mindnyájan kezet csókoltak, csak gr. Eszterházy nem. A kézcsók helyett leborúlt előtte s lábát csókolá meg. Nem nézte ezt megindulás nélkül a pápa, s még nem egyenesedett vala fel a püspök, midőn ez áldó csókját tonsurájára nyomta a püspöknek. Ez a történet Bécsben mind a papi, mind a világi rend előtt szemet szúrt.*)

Részletesen ír a Püspök és Pataki Plébánus dolgában Cserey Fakasnak 1806 október 29-én.**) Mint iskolafelügyelő érintkezett a váci siketnémaintézet alapítójával, Cházár Andrással, aki a szabadelvű haladás híve volt és pártolta Kazinczyt a közös iskolák felállításának munkájában. A váci születésű Koppi Károly egyetemi tanárról és Szerdahelyi György Alajos váci kanonokról Kazinczy nem nagy elismeréssel nyilatkozik. 1790 március 8-án Kassán kelt és a Hadi és más nevezetes történetek szerkesztőségéhez címzett levelében ugyanis ezt írja:

Ha a német egy Gesznert, Heynét, Millert, Ernesztit, — egy Ernesztit mutat! — nekünk meg kell elégednünk, ha egy Szerdahelyt, egy Koppit mutathatunk.***)

Mikor azonban személyesen is megismerkedik Koppival, nagyon előnyösen megváltozik róla a véleménye. Még az év folyamán történt, hogy mint az abaujvármegyei koronaőrző bandérium tagja felrándult Pestre. A vármegyei ifjakkal ellátogat az egyetemi könyvtárba is. Az olvasók felugráltak a zajos kardcsörtetésre, Koppi Károly és Kreil Antal egyetemi tanárok pedig üdvözlésükre siettek.

— Ezt ugyan jól tevétek — mondta nekik Koppi — mutassátok meg, hogy nemcsak kardot tudtok rántani!

*) Orpheus II. füzet.

**) Munkái IV. 453.

»**) Kazinczy Ferenc levelezése II. 47.