Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XIV. Kazinczy Ferenc

134

XIV. KAZINCZY FERENC

Kazinczy erre azt a megjegyzést teszi, hogy ezt a dicséretet meg nem érdemelte, mert amikor az abaúji és borsodi banderistákkal együttes gyakorlatot tartottak, sem ő, sem erősebb karú társai nem tudták kihúzni hüvelyéből a kardot.*)

Úgy látszik, hogy ez a kedvező fogadtatás is hozzájárult ahhoz, hogy Koppiról később az elismerés legmelegebb hangján szóljon és azt mondja róla, hogy örök dísze szerzetének és hazájának. Megemlékezik róla a Magyar Pantheon-ban is.**)

Dayka Gábor életrajzához a Szerdahelyi kanonoktól kapott adatot is felhasználja:

Váci kanonok Szerdahelyi Aloiz György úr consiliariusa a tudománybeli commissiónak a helytartó tanács mellett, nekem azt beszélte, hogy Dayka a tartott concursusban — egyszer a metaphysicai cathedra végett is vizsgálat alá bocsátkozott, és azt egyedül gondatlansága miatt nem érte el — úgy viselte legyen magát, hogy bíráit szokatlan reménnyel töltötte el magát iránt. Dayka az országnak, kétség kívül, legjokb fejei közé számíttathatik, úgymonda ez a tudósunk; az baja, hogy igenis poéta ; s a kanonoknak igaza volt. Keservesen lakolt szegény a nagy tűz miatt.***)

Rokonszenvesen ír galánthai gróf Fekete János tábornokról, kiről mi az előző fejezet végén emlékeztünk meg- Mint autogrammgyűjtő égett a vágytól Voltairnak gróf Feketéhez írt levelét látni, de — úgymond — a generális azt Foton tartotta, két órányira Pesttől, Vác felé. Ki akara vinni magával, de midőn ideje neki volt, én nem meheték, s mikor én mehettem volna, őt tartóztaták dolgai.****)

*) Pályám Emléke 292—294

**) L. Koppinál a X. fejezetben ennek a könyvnek 90. és 91 lapján.

***) Dayka élete. (Magyar Pantheon 40).

♦***) Pályám Emléke 162.