Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIII. Jókai

XXIII. JÓKAI MÓR

269

— Az én vagyok, — mondja a tábornok — A falu nevét akarom tudni.

— Bizony Perceinek hivják azt nagyságos uram, világ kezdetétől fogva.

A tábornok megállítá lovát. De most már eszébe jutottak a szomnambula szavai.

Az 1849 évi április hó 10-iki diadalmas ütközetre tesz célzást Vác nevével, amikor az Esti Lapok az évi június hó 11-iki számában Szent és nem szent háromságok című cikkében ezt mondja:

Három emléke van a magyarnak: Sajó, Várna és Mohács; de tizenhárom örömemléke: Tokaj, Szolnok, Kápolna, Hort, Bicske, Isaszeg, Vác, Sarló, Komárom, Déva, Szeben, Buda és Szent Tamás. (V. ö. Forradalom alatt írt művei 185.)

A Forradalom alatt írt művei között A napok hangulata című fejezetben ezt olvassuk:

Az egész ország talpon van, az egész nemzet fegyverben áll. Debrecen, Kecskemét, Vác, Esztergom, Szarvas, az egész Jász-Kunság, Szeged, Cegléd, Szentes, Győr, Pancsova s majd minden nevezetesebb város és helység, a megyék nagyobb része a forradalom elveihez csatlakozott.

A gyémántos pör című fejezetben (Emlékek a szabadságharcból) ezt írja a tavaszi hadjáratról, melynek egyik kimagasló pontja volt az április 10-iki váci ütközet : A harcmezőn egyik diadal a másikat követte. Perczel Mór bevette Szent-Tamás erősségét egy rohammal, azt a helyet, ahonnan az ellenforradalom kiindult s melyet egy évig hasztalanul ostromolt az egész aldunai magyar hadsereg.

Az isaszegi ütközetre következett a váci diadalmas csata, mely Gőcz osztrák tábornok elestével végződött. Utána rövid időre vívatott meg a nagysarlói döntő ütközet, mely Görgey és tábornok-társai dicsőségét bekoronázta.

Az utolsó vers és az utolsó golyó című