Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXIII. Jókai
270 VÁC AZ IRODALOMBAN visszaemlékezésében (Esetek Petőfi életéből) azt írja, hogy 1848 július 29-én Petőfi elcserélte a kardját Zeyk Domokossal. Majd azt a megjegyzést fűzi hozzá: Ez a kard párja volt az enyimnek. Két hasonló kardot kaptunk a márciusi napokban ajándékba egy buzgó hazafitól. Gyönyörű két damascén acél volt, hegyével markolatáig hajtható széles pengéjű. Én az enyémet ugyanez időben adtam át Földváry ezredesnek, a váci és isaszegi csata hősének. Ügy lehet tehát, így a legvitézebb honvéd 1849 április 10-én Jókai kardjával vezette a diadalmas rohamot a hétkápolnai hídnál Götz hadserege ellen. A mi lengyelünk című újabb regényében ugyancsak a szabadságharc eseményeivel kapcsolatban igen sűrűn emlegeti Vácot, Tózsó váci görög kereskedőt, ennek eredeti kastélyát és épületfa készletét. A túrái ütközetben Lippay Tihamér huszárhadnagy és Negrotin lengyel százados kiváló hősiességgel küzdenek. Lippayt súlyos fejsebével a túrái püspök kastélyába viszik. A vezérek is ott ütik fel főhadiszállásukat és az északai pihenőt hadi tanácskozásra használják föl. Lippay a püspök húgának, Natáliának, a vőlegénye. Az ő védelmére a főpap azt tanácsolja, hogy Negrotint küldjék a bevehetetlen Komáromba Klapkához azzal a paranccsal, hogy a komáromi sáncok védelmére hagyjon hátra 5000 embert, többi seregével pedig egyesüljön Kmettyvel és szorítsa a szegedi tábornál két tűz közé az Alföldre nyomuló Haynaut: Negrotint azért ajánlja a püspök, mert ugyancsak reá bízza Natáliát, ennek vagyonát és sebesült vőlegényét. Negrotin ezt a sok megbízást mind vállalja. A regény második szakasza így kezdődik : Az üldözöttek eljutottak szerencsésen Vácig. A futás változatai nem igen érdekesek. Bozót, ingovány, homokbucka, erdő, egymást felváltva. Semmi kaland. A váci halmokon megpihentek egy kolnában. Onnan tudakozót küldtek be a városba, aki jó hírrel került vissza. Vácon nincs semmiféle ellenség. Mind
