Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
I. Vác A Szent László mondában
26 VÁC AZ IRODALOMBAN »Amit láttál, a jelenség isteni! Egyházadnak a helyet jelöli ki: Ott van az, hol a lángfény fellobbana, S lábával a szarvas hármat toppana!« Szólott ihlett hangon a vén remete, S szinte földöntúli lesz tekintete. »Ti csak a szarvast láttátok — monda még — De szememnek látni több engedteték. Nem szarvas volt, de az Úrnak angyala ; Szarva lángja tündöklő dicskör vala! Fényes jele, hogy égi a látomány!« S Géjza s László megnyugosznak jós szaván. S szóla Géjza: »Szavaidban van hitem, Év alatt a templomot fölépítem, Itt leend az, hol a láng fellobbana, S lábával a szarvas hármat toppana. A templomot szűz anyánknak szentelem, Amint illik, gazdagon fölszerelem ; S mához évre a legelső szent misét Te kezedből vegye Isten és a nép! Szóla, s amint mondá, megtartá szavát, Év alatt fölépítette templomát; Felruházta gazdagon sok más felett, Adván róla nagy pecsétű levelet. Az egyháznak nagy kolostort építe, Első pappá lett benne a remete, És nevezte Vácnak az új gyarmatot, Mert nevezték Vácnak a szent ősz papot. S bekeríté fallal a szent hely színét, A monostort és a templom nagy kertét; A remete barlangját is, mely fölé Szent Péternek kápolnáját emelé. Boldogasszony templomában föld alatt Jó kövekből tágas, nagy boltot rakat, Hova testét nyugalomra eltegyék, Ha az életből kiszólítná az ég.
