Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
I. Vác A Szent László mondában
I. VÁC A SZENT LÁSZLÓ MONDÁBAN 27 így cselekvék a kegyes, jámbor király, Nemsokára a város nagy hírben áll, Felvirágzik és sok század éven át Díszesíté szép hírével a hazát. Jámbor éltű híveknek bucsúhelye, Püspököknek és papoknak székhelye, S Géjza király temetője — de ma már Régi fényes voltának csak híre jár. Szent Péternek kápolnája hol vagyon? Kisded dombon, kiszorult a városon; Tán kövéből sem találni már követ, Új kápolna áll ma má a domb felett. Szomszédjában a forrás most is híres, A remete kútja máig csergedez, De azóta »Mária kútja« lett neve, A kolostor és a templom rom leve. Török, tatár földig rontá, pusztítá, Vég romlásra a vén idő juttatá ; Géjza királyról csak egy kő sem beszél . . . De azért a jó király jó hírben él. A jó Géza és szent László királyok jó híre és élő emléke fennmaradt napjainkig és csodás hadi cselekményei irodalmunk mostani művelőit is megihlették. Zempléni Árpád föntemlített pályakoszorús költeménye, A hermelin, Salamon kelő táborának leírásával kezdődik. A gonosz Vid lekicsinyli az ellenséget. Egyszerre hófehér menyét fut el előttük. Üldözőbe veszik, hogy megfogják a szerencsét, de az lesurran a hegy oldalán és elmenekül. Salamon búsan tekint utána és elmondja Ernejnek, hogy rossz álmot látott: Szép fehér angyal leszálla menyből, Szent koronámat levette fejemről. Ellette, vitte, Gézának vitte, Görög koronája közepébe tette. A másik táborban László így biztatja embereit:
