Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXII. Degré Alajos

XXII. DEGRÉ ALAJOS

249

Minket természetesen a regénynek az a része érdekel, mely a mai viszonyainkkal foglalkozik. Noha az iró közállapotaink ellen fakad ki és társas intézményeinket egészében hibáztatja, leírásában mégis a mi városunk társadalmának ferdeségeire ismerünk. A kép, melyet fest, igen sötét: a pénzvágy mételyezi a nemest és polgárt, hiú önzés a rúgója minden politikai tettnek. A nép megvesztegethető, az uralmon levők hozzáférhetők. Műve, mint irányregény az akkori társadalom éles kritikája.

Egyfelől a vidéki társadalom kisszerű, de tarka világának : a nőegyleti bálok, választási mozgalmak és tűzoltófelvonulásoknak szines képét kapjuk, másfelől ennek a kisvárosi életnek kitűnően megrajzolt alakjait mutatja fel, hogy a szellemes élceivel és maró gúnyjával még kirívóbbá tegye a társadalom hibáit.

Valószinűnek látszik, hogy Degré ezt a regényét az Íróasztala számára irta, mint Arany az Elveszett alkotmányt. Arany tudvalevőleg erről a költeményéről azt írja az életrajzában, hogy: csak a magam időtöltéséül kezdék bele, hogy kiöntsem bosszúságomat. így tehetett Degré is, mert sötét leírásából nagyon kiérzik lelkének fölháborodása, a csalódása és bukása felett érzett keserűség.

Sok könye folyt szivébe fojtva epévé, — hogy Gyulai Pál mondását idézzük — mert épen a maga esetét alakítja át költészetté, noha ez esetben a politikus az író fölé kerekedett. Ez a túlsúly azonban egészen helyénvaló, mert amikor így megdöbbent, még élesebbé válik az ellentét, és őt magát közelebb hozza tulajdonképeni célja megvalósításához, hogy politikai agitációt fejtsen ki és szórakoztatás ürügye alatt előadhassa népnevelő eszméit.

Olvasás közben kiérezzük, hogy ez a regény az életből van merítve, A való életet, igaz viszonyokat, élethű alakokat fest, természetesen fejleszti a fordulatokat és hangjával, melynek egyik alapvonása a finom irónia, eleven rokonszenvet ébreszt nemcsak a festett szép jellemek, hanem önmaga iránt is, mert hiszen a saját tiszta eszméit és demokratikus gondolatait mondja el és a maga