Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXII. Degré Alajos

250

VAC AZ IRODALOMBAN

fölfogását és életnézetét tárja föl előttünk.

De halljuk magát a nagynevű szerzőt!

A regény hőse, Turkevi, megkerülte a várost kivül-belől s elgondolkozott, hogy mily virágzó helyet lehetne ebből teremteni?

Gyönyörű fekvése, sok kisebb birtokos-, magánzó- s üzletéből visszavonult embernek kellemes lakhelyet csinálna s meg is kísérlelték már többen, de egynek sem volt elég kitartása, mert aki nem volt odavaló, minden úton-módon bosszantották, károsították, keserítették, míg végre egyesült erővel elűzték. Van folyója, erdeje, termő vidéke, de azért se piaca, se gyára, de még kellő ipara sincs, Tisztátlan utcák, elhanyagolt házak, fényűző nők, dor’bézoló férfiak s boldogtalan iparosok egészítik ma ki a várost. Ha azon erőt és pénzt, mit a közügyek megrongálására itt elvesztegetnek, a fejlődésre fordítanák, ha a lélekvásárlásra kidobott összegeket intézetekre használnák, ha kortesvezetők helyett értelmes jó tanítókat fizetnének, ha nem rabszolgakereskedő csalogatná a népet a kocsmába, hogy ott szavazatát megvásárolja, hanem valami független állású szellemes hazafi oktatná őket a jóra, szoktatná a munkára, ha megértetnék a néppel, hogy van lelki szabadsága, melyet árúba bocsátani megbélyegző bűn önmaga s a társadalom ellen, akkor e hely virágzásnak indulna s mielőbb a művelt városok színvonalára emelkedhetnék. (I. 224.)

Másik helyen pedig ezt írja:

Ha nem volt mende-monda, vagy botrány, a város unatkozott, aludt; kihaltak az utcák, megszűntek a látogatások, pangott az üzlet s pihentek a nyelvek. Ha csak valami haláleset, vagy házasság nem könyörült meg rajtok, ilyenkor állapotuk kétségbeejtő volt. E derék városka, melynek elvitázhatatlan büszkesége az, hogy a választó kerület székhelye, darab idő óta ezen kiváló előnynek gyümölcsét is hetenkint csak egyszer élvezhette s azon túl be kel-