Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XX. Vas Gereben
214 VÁC AZ IRODALOMBAN — Majd azt is csinálunk, — mondja a házi gazda, — gyanítván az okot, hanem tessék leülni. — De engedelmet kérünk, nekünk előbb egy kérésünk van, ámbár azt hisszük előre is . . . — Nagyon rosszul hiszik előre is, — mondja Balogh, . . . ehhez a dologhoz egy káptalanbeli is elég, én pedig beveszem a megyék határozatát és ha felelni kell, Balogh kanonok nevét ismeri a fölség, kinek tettem annyi szolgálatot, hogy engem hűséges szolgájának tarthasson, . . . tehát semmi vonakodás, hanem itt maradnak az urak ebédre, ebéd előtt elvégezzük a dolgot. * ** Nem szabad elfelejtenünk, hogy Balogh kanonok itt mint regényalak szerepel és amiket Vas Gereben róla ír, nem felelnek meg mindenben a történelmi valóságnak. Egyébként szájhagyomány Vácon sok jóízű anekdotát tartott fenn róla. De vegyük fel újból az érdekfeszítő regény megszakított fonalát. A küldöttek jól végezve dolgukat, visszautaztak Szabolcsba, a két váci küldötthöz naponkint jött néhány ember részint kíváncsiságból, részint beszélgetés végett, hogy a váci dolgok után mi következhetik még? Míg gazda és vendégei hazafias aggodalommal azon tanakodnak az öt akós somlai mellett, hogy baj éri őket, mert azt hiszik: — Nem marad ingyenben a mi váci dolgunk, — nagy pecsétes leveleket akasztanak ki a kapufélfára. Citálják őket Bécsbe ad audiendum verbum. Hetek teltek belé, míg a király személye elé kerülhettek. A fölrendelt magyarokat egyenkint szólítá meg a fejedelem, de amit egynek mondott, mondta valamenynyinek s így hosszú óráig húzódott a jelenet s már mindenki előtt elhaladván, legszélről Balogh kanonok zárta be a sort. A fejedelem meglátva Baloghöt, egy papírjegy-
