Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XX. Vas Gereben
XX. VAS GEREBEN 215 zetkére nézett és nevét kérdezvén, midőn azt megmondd : — Lépjen közelebb! parancsolja neki, míg a többiek ismét hátrább léptek, észrevéve, hogy a fejedelem nem akar egész hangosan beszélni, amint Baloghnak csakugyan halkabban is mondja: — Ont Baloghnak hívják és váci kanonok? — Igen, fölséges uram. — Ön Pozsonyban volt a franciák bevonulásakor ? — Igen, fölséges uram. — Tehát ön nem akarta franciából magyarra fordítani az 1809-ki kiáltványt? — Nem fordítottam le. — És ha agyonlőtték volna?- Úgy ma nem állhatnék fejedelmi felséged előtt. — Ne úgy mondja, — igazítja ki a fejedelem, — akkor nem vette volna be az óvást a váci káptalanba. — Fölséges uram, mióta én a váci káptalanban vagyok, olyan fontos irományok tétettek le, melyek egyik kedvencemnek életboldogsága fölött határozhatnak, ha én arról egy eltévesztett szót mondok ki s én mégis eskümhöz híven hallgatok, ha előttem rogyna is le éhkínjában; mert amit a váci kanonoknak mondanak, azt a sírba kell magával elvinni, nehogy a váci káptalannak, mint »hiteles hely«-nek szentségét illessem; s amit a felek önvédelmükért oda, mint biztos helyre hoznak, nem szabad a káptalannak Ítéletet mondani fölötte, hanem bevesszük s aztán feleljen a tartalomért az, aki a hiteles helyre hozta. — így az én Baloghom ma is oly hívem . . . Nagy Pista rongyos nagykabátját elnyeri Megyeri és nehogy újból magára vehesse, szétfejti. Mikor ráakad a Sándorffy doktor nevére címzett levélre, fel is bontja. Az van benne, hogy a csatolt levelet halála után adja át