Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XX. Vas Gereben
XX. VAS GEREBEN 211 Vácnál hagytuk el Keszi Balázs urat, tehát szállítsuk Nagy-Váradra, hogy aztán beteg ágyához jókor elérhessünk. Még Vácról küldött az ispánnak ezer forintot azzal a meghagyással, hogy rögtön hagyja oda a szolgálatot és menjen Kálióba lakni. Aztán megindult Váradnak, ahol meghűtötte magát a sok köszöngetésben és meghalt. Előbb még átadott egy nagy pecsétes levelet orvosbarátjának, Sándorffynak, aki azt nagykabátjának egyik olyan zsebébe dugta, ahová csak a belső zsebből lehetett benyúlni. Meg is feledkezett róla úgy, hogy egy Nagy Pista nevű színésznek ajándékozta. Nemsokára Sándorffy doktor is meghalt, a szegény ispán családja pedig nélkülözött tovább, sőt Keszi Benedek családja részéről sokféle üldöztetésben volt része. Gyanították hogy van végrendelet, de nem találták, mert rajt volt Keszi Balázs tilalma és felsőbb parancs nélkül nem volt szabad Balogh kanonoknak sem nyilvánosságra hozni, ha nem akarta veszélyeztetni a káptalan hitelességét. 1823-ban a megszorult I. Ferenc király adót és katonát akart szedetni. A megyék tiltakoztak, mert az országgyűlés nem szavazta meg. Nógrád volt a legelsők egyike, hol a váratlan rendelet ellen feljajdultak s az ünnepélyes »Ovás«-t elhatározták beküldeni a váci káptalanba. A szabolcsi gyűlésen az ekkor már ügyvéddé lett Pusztai Imre tartott beszédet a törvénytelen rendelet ellen, miért is ahhoz a küldöttséghez nevezték őt, mely a szabolcsi gyűlés eredményét a váci káptalanba vigye s a fiú némi szívdobogással gondolt a pillanatra, midőn Balogh kanonok úrral találkozik. A küldöttség Vácon megpihent. Imre Balogh kanonokhoz szállt. A derék ember nagy szeretettel fogadta őt és megtudván tőle, mi járatban vannak, nem csinált titkot a dologból, hogy a káptalan nem