Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XX. Vas Gereben

212

VÁC AZ IRODALOMBAN

mer a dologba kapni.

A küldöttségek voltak a nagyprépostnál, voltak már a többi kanonokoknál is, mindenik kitérő választ adott, nem mervén a megyék határozatait hiteles könyvükbe venni s utoljára Balogh kanonokhoz jöttek.

Imre itt lévén szállva, valamennyi tőle kérdé, hogy a kanonok minő véleménnyel nyilatkozik a megyék eljárásáról? gondolván, hogy ilyen bizalmas emberének talán nyilatkozott.

— Egy szóval sem monda, — felel Imre, — így én nem is gyaníthatom; hanem közel vagyunk hozzá, kérdezzük meg őt magát, bizonyosak lehetünk, hogy nem mentegeti magát; hanem egyenesen megmondja, akar-e a dologba avatkozni, vagy sem?

Balogh azalatt a káptalanbeliekhez ment és egyenkint tudomást vévén valamennyinek véleményéről, hazament, de mielőtt Imréhez menne, parancsot adott a szakácsnénak, hogy ma vagy tizenkét emberrel többre főzze az ebédet.

— Káptalanbeliek lesznek ? — kérdi a szakácsnő, alkalmazkodni akarván az illetők Ízléséhez.

— Magam leszek káptalanbeli, azért miattam főzhetsz, amit akarsz.

Mikorra legyen az ebéd ?

— Csak mint máskor, aki Balogh kanonok asztalához leül, ösmerje meg, hogy én vagyok a gazda.

Imre a küldötteknek megigéré, hogy a kanonokkal előbb beszélni fog és ha lehet, rábírja, hogy a megyék nyilatkozatát a káptalanhoz vegye be, mint ez bárkinek is megtenné egyébkor, hát még ilyen fontos ügyben a megyéknek.

Imre kijővén az ajtón, Baloghnak kemény hangját hallván, nem akarta zavarni, míg házi dolgait elvégzi és hallván a rendelkezést, valóban különösnek tetszék, hogy itt vendégekre készülnek, számszerint annyira, mennyi a küldötteké, . . . így nem lehetetlen, hogy Balogh vagy most gondolt valamit, vagy