Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XX. Vas Gereben

XX. VAS GEREBEN

205

nak adják ki, a ki tőle megbízást hoz.

Ez után a Balogh kanonok naplója című fejezet következik, melyet egész terjedelmében közlünk :

Néhány nappal ezelőtt egy érdemes hazánkfia megszorítván kezemet, azt mondá :

De jól teszi kegyed, hogy azt a sok régi dolgot nem hagyja elveszni, hanem össze írja őket.

Megköszöntem a szíves méltánylást és magam is azt gondolom, milyen hasznos munkát tett volna néhány ember, ha a régi dolgokat már ezelőtt öt évvel gyűjtögette volna, ha már csak annyi lett volna is az, mint Balogh kanonok úr naplója, mely most egy derék hazánkfiának öröksége és meg ér egy kis kincset, melyből egy becses darabot szerencsém lesz bemutatni, abból aztán azt is bőven megtudhatjuk, minő derék ember volt Balogh kanonok úr.

Ennél keressük meg Keszi Balázs urat.

Nem tudott elszabadulni Vácról Keszi Balázs úr, ki régi ismerősének, Balogh kanonoknak volt szívesen látott vendége, kit nyakas kálomista létére még a pénteki ebéd sem bírt elrezzenteni.

A házigazda szintén örülvén a régi jó barátnak, nagy erőszakot tett magán, mikor még arra is rászánta magát, hogy papi házánál pénteki napon valaki lúdpecsenyét egyék ; hanem hogy vendégét is becsülettel lássa, maga is maradjon a szentösvényen, megelégedett a vajas rántottéval és gyakorolta magát az erkölcsben, midőn szemeláttára oly jóízűen eszi a vendég a megtiltott eledelt, hanem azt is megfogadta, hogy ha Keszi Balázs úr a tojást megkívánná, nem ád belőle neki: — egyék lúdpecsenyét, ha már kálomistává lett.

Mutatónak is beillenék a két ember, ki különböző meggyőződés mellett olyan szépen megfér egymás mellett, — az egyik nem dicséri a lúdpecsenyét, hanem békén eszi maga; a másik pedig a rántottával nem kínálja meg a vendéget, pedig maga oly jóízűen